Az egész életem egy szabálysértés

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: Palya Bea.

– Mikor volt a legboldogabb?
– Amikor megtudtam, hogy várom Lilit, az első gyermekünket, és egy tengerparton bőgtem.

– Mi az első emléke?
– Hogy nézek szét a falusi udvarunkon, és látom a fákat. Az a vicces benne, hogy ebben az emlékképben benne van az orrom és a kis kalapom széle: ahogy fordítom a fejem, azokat is folyamatosan látom. Talán két-három éves lehettem ekkor.

– Mitől fél a legjobban?
– Attól, hogy a gyerekeimnek valami valami baja lesz.

– Mi a volt kedvenc munkája?
– Most aktuálisan az új könyvemet és lemezemet, a Nappali dalokat említeném, talán mert friss élmény. Azért kedvenc, mert készítésekor sokkal örömtelibb, életvidámabb forrásból táplálkoztam. Alapvetően két tengelye van: az egyik, hogy miként zajlanak a családban az átmenetek, hogyan hangolódunk egymásra akkor, amikor hazaértünk. Ilyenkor a verbális kapcsolódás nem annyira működik, néha órák telnek el, mire valójában megtörténik. Viszont idén Lilinek lett egy kedvenc albuma: egy afrikai zenei CD, amit délután mindig beraktunk. Ennek eredményeként 5-6 óra körül mindig buli volt a nappalinkban, elkezdtünk táncolni, zenélni és énekelni. Ezt vittem tovább a Nappali dalokban dinamikus zenei alapokkal, izgalmas dallamokkal. A másik tengelyt a lakásban található hangok adták, amiket kiskorom óta figyelek. Ez a mániám: a klopfoló, a kávégép, a fogmosás vagy éppen a kanál, ahogy a húsleveses tálhoz ütődik. Ezekből kezdtem el dalalapokat csinálni, ami nagyon élvezetes munka volt.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– Hogy legyek bárhol egy pillantás alatt. Holnap például Mexikóban, a tengerparton, és aztán ugorjak vissza. Oda most nagyon vágyom, idén nem voltam, pedig tíz éve egy ottani közösséghez járok jógázni, sétálni a tengerparton és bálnát nézni. És egy kicsit megemészteni az ilyen alkotásokat, mint most a Nappali dalok.

– Mit nem szeret a megjelenésén?
– Szeretnék egy kicsit hosszabb végtagokat meg egy picit vékonyabb combokat.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– Először is azt, hogy megszülethettem, hogy lehoztak ebbe a világba. És hogy életem első tizennégy évében terelgettek, hogy enni adtak, hogy lakhattam valahol. Sejtszinten nyilván áthoztam azokat az információkat, amik bennük is megvannak – azt ők akaratlanul is átadták nekem.

– Kitől szeretne bocsánatot kérni, és miért?
– Most a férjem jut eszembe, mert ugyan hiszek a családban, de jelenleg nem vagyok annyira boldog, sok nehézséget éltem meg. És szeretném őt támogatni a saját folyamataiban, de ez nem mindig megy jól. De persze nyilván ezért vagyunk együtt, hogy ezt a drámajátékot játsszuk. Szóval szeretnék tőle bocsánatot kérni, ha nem tudtam eléggé támogatni.

– Kit hívna meg álmai vacsorájára?
– Halmos Ádámot, a Libri Kiadó egyik vezetőjét, mert vele úgyis annyit eszünk. Imádunk együtt főzni, kaját készíteni, fölötte időzni.

– Mely szavakat használja túlzottan gyakran?
– Ez nehéz kérdés, mert ugyan vannak szavak, amelyeket sokszor ismétlek, ugyanakkor nem érzem egyiket sem túlzásnak. Például a kapcsolódás szó nagy mániám, de akkor sem tartom a használatát eltúlzottnak.

– Mikor sírt utoljára, miért?
– Tegnap. Illetve nem, ma reggel. Nagyon jót szeretkeztem a férjemmel, és az olyan elsírós volt.

– Mondjon el egy titkot!
– Néha elképzelem azt, hogy kitörök abból az életformából, amiben most vagyok. Hogy lobogó hajjal szaladok, kitárt karral a semmibe vetem magam, kamaszlányként csábítok, felelősség nélkül utazgatok a világban. Erre vágyom, néha azt érzem, hogy a család kicsit börtön.

– Kevesen tudják, de nagyon jó vagyok/nem vagyok jó abban, hogy…
– Nagyon jól főzök!

– Melyik volt élete legjobb döntése?
– Hogy elkezdtem nem munka céljából utazni.

– Melyik volt a legnagyobb hiba, amit életében elkövetett?
– Inkább tanulási lépcsőnek nevezném azt, hogy nem bíztam magamban eléggé, és belementem olyan kapcsolatba, amelyben aztán nagyon sokat szenvedtem.

– Miből van otthon túl sok?
– Hát, a ruháknak szerintem ki lehetne dobni a felét.

– Miben szokott kételkedni?
– Magamban. Már kevésbé, mint régen, de még ma is szoktam.

– Milyen híres (élő vagy fiktív) személyiséggel találkozna szívesen?
– Most Joni Mitchell, Weöres Sándor és Hamvas Béla neve jut először az eszembe. Velük mind szívesen beszélgetnék.

– Min szokott bosszankodni?
– Azon, hogy több feladatom van annál, mint ami fizikailag belefér az időmbe. Ez nagyon tud zavarni, mert folyton tökéletességre törekszem, de mindig be kell lássam, hogy az lehetetlen. A mai világban nincs olyan, hogy az ember minden munkát befejez.

– Mi volt a legnagyobb büntetés, amit kapott?
– Az első gyermekem megfoganása, akit nem szültem meg. Ott kellett volna figyelnem arra, hogy abban a kapcsolatban már csak halál van.

– Mire a legbüszkébb?
– Arra, hogy végre képes vagyok családban élni és van két gyermekem.

– Ki a kedvenc rajzfilmfigurája?
– Nagyon szerettem Sulley-t a Szörny Rt.-ből. Az első részében a szörnyek éjszakánként a gyerekekhez járnak sikolyokért, azokat gyűjtik: amikor a kicsik megijednek, abból nyernek energiát. Sulley és haverja, Mike Wazowski azt találták ki, hogy ők a nevetést kezdik el energiává fordítani, emiatt vicces és jó dolgokat visznek a gyerekeknek. Nagyon cukik.

– Milyen cipőt hord legszívesebben?
– Papucsot. Imádom a szép csinos papucsokat, télen és nyáron. Most persze beraktam egy cipőt is, de nem fogom felvenni.

– Mi volt a legnagyobb szabálysértés, amit elkövetett?
– Az egész életem egy nagy szabálysértés, de közben nagyon szabálykövető vagyok. De ha konkrétumot kell mondanom, akkor például az, hogy elkezdtem dalokat írni úgy, ahogyan én azt jónak gondoltam. Itthon nem nagyon vannak női énekes-dalszerzők, a fölöttem lévő generációban csak elvétve találni ilyet. Én mégis elkezdtem arról írni, ami bennem volt, akár testi élményekről is. Ennek kapcsán érdekes volt pár éve megkapni azt a kérdést, hogy nem fura a szülésről írni?! Mert könyörgöm, Amerikában már a hatvanas években sem volt fura, meg ma is az összes külföldi popsztár ír róla.

– Hogyan szeretne meghalni?
– Jó lenne egyszerre meghalni a férjemmel. Előtte pedig elmondani egymásnak azt, amit kaptunk a másiktól. Megköszönni mindent. És szabadon szeretnék meghalni, szexuális lényként.

Névjegy

Palya Bea Makón született, a magyar népzene és néptánc gyerekkorától meghatározó része életének. Nyolcéves korától falujában, Bagon táncolt és énekelt a Muharay Elemér Népi Együttesben, a népzenei gyűjtő-kutató munkába pedig már nagyon fiatalon belevetette magát. Gimnáziumi tanulmányait az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumában végezte, majd 2002-ben diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán. Ezt követően a Francia Intézet ösztöndíjasaként másfél évet élt Párizsban, ahol nem csupán klasszikus arab zenét tanult, de többször is fellépett. Rendkívül termékeny dalszerző, 2003 óta majdnem minden évben új lemeze jelent meg. Mindeközben folyamatosan koncertezett és járta az egész országot. Játszott már a világ számos nagy koncerttermében, az amszterdami Concertgebow-tól a New York-i Carnegie Hallig.

###HIRDETES2###