Kaptam egy gombot anyukámtól a nadrágomra

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: Bolyki Jani borász.

– Mi az első emléke?
– Egy esős napon óvodába indultam, amely nagyon közel volt hozzánk. Kaptam egy esernyőt, melyet a tetejénél kellett fogni, hogy ne csukódjon össze. Az utat az is nehezítette, hogy a kordbársonynadrágomról leszakadt a gomb, és még az uzsonnás csomagomnak is kellett volna egy kéz. Nagy küzdelem árán eljutottam az óvodába, majd másnapra kaptam egy gombot anyukámtól a nadrágomra.

– A ház, ahol felnőttem
– A szüleim háza egy újonnan épült, nagy ház volt, nem volt bevakolva, és parkettára sem futotta az építkezés végére. Ezt a fajta hiányosságot pótolta a panoráma, hiszen a kilátás Eger városára nyílt. Sosem volt otthon olyan óra, amely pontosan járt volna, viszont volt egy távcsövünk, amellyel az erkélyről az egri bazilika toronyóráját le tudtam olvasni.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– Mondhatni, mindent. A szerető családot, amelyben fölnőttem, az iskolákat, ahová járhattam, a szemléletet, amellyel élek, a földterületeket, amelyen gazdálkodom, az anyagi segítséget, amellyel elindultam a szőlészi pályán. Nélkülük nem valósíthattam volna meg az álmomat, hogy borász legyek. Nagyon sok segítséget nyújtottak. Édesanyám mint közgazdász, édesapám mint tapasztalt technikai szakember állt mellettem. A mai napig kikérem egy-egy nagyobb döntés előtt a véleményüket, bízva az évtizedes vállalkozói tapasztalatukban.

– Milyen étellel lehet kikergetni a világból?
– Valójában mindenevő vagyok, de talán a tökfőzelék az, amit egy gyerekkori élmény miatt nem igazán szeretek.

– A kedvenc étele?
– Az egész újságot tele lehetne írni a kedvenceimmel. De ha nagyon ki kellene emelni valamit, akkor a vadas nyulat választanám nagymamám krumplifánkjával és persze palacsintával.

– Mi volt a legrosszabb munkája?
– 2003-tól 2008-ig egyedül dolgoztam a pincében. Ez nemcsak azért volt nehéz, mert egy sötét pincében egyedül hordót, tartályt mosni nem a világ legvidámabb munkája, hanem azért is, mert igazából nagyon kilátástalannak tűnt a helyzet. Nem tudtam, hogy kinek fogom eladni a megtermelt borokat, és vajon hogyan fogom visszafizetni a rengeteg hitelt, amelyet felvettem szőlőtelepítésre, pincevágásra, tartályra, hordóra, technológiára. A 2004-es évi szüretet emelném itt ki a legrosszabbak közül, amikor az októberi estéken kint mostam éjszaka, a szabadban a prést és a bogyózót. A hőmérséklet 0 fokhoz közelített, a 10 fokos mosóvíz szinte melegnek tűnt az átfagyott kéznek. Ezt az ujjaimban a mai napig érzem.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– A repüléssel kiegyeznék.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– A Római Birodalom idejére mennék vissza, Toszkána helytartója lennék szívesen, és egyre-másra készíteném a császári borokat.

– Ki játszaná az ön életéről szóló film főszerepét?
– Jason Statham. Ráadásul egy fodrászhoz járunk.

– Kedvenc könyve?
– Sajnos diszlexiás vagyok. Picit fura is volt, mikor tavaly egy színházi felolvasó estre hívtak meg, hogy olvassak föl egy regényből. Persze nem tudhattak az efféle fogyatékosságomról.

– Kedvenc filmje?
– A szenvedélyek viharában, a Ponyvaregény és a Trainspotting.

– Kedvenc illata és szava?
– Kedvenc illatom a királyleányka Frutti-illata, amely már-már Gabi fogkrémbe hajlik. Kedvenc szavamnak a kikelet kifejezést választhatnám, bár jelenleg a röf-röf-röf az, mert amikor a tizenhat hónapos kisfiamnak ezt mondom, akkor mindig mosolyog.

– Kit hívna meg álmai vacsorájára?
– A nagyon szűk családot, mert sajnos nem tudunk eleget találkozni.

– Hogyan kapcsol ki?
– Engem leginkább a sportok kapcsolnak ki, azok közül is a hódeszkázás. Friss hóesés után, szűz havas területen a pályán azt sem tudom, hol vagyok, a felvonón meg csak azt nézem, hogy hol lehetne lecsúszni.

– Mondana egy viccet?
– Mi a különbség a víz és a bor között? A borban bölcsesség a vízben pedig baktériumok vannak.

Névjegy

1974-ben született, a kis Jani első szavai állítólag azok voltak, hogy „Jó reggelt, édesapám, mi újság a szőlőben?” Ekkor már tisztán látszott, hogy borász, pontosabban szőlész-borász lesz belőle. Amúgy Bolyki János agrármérnök 2003 óta készít borokat, és már az első bikavére ezüstérmet kapott 2006-ban Bordeaux-ban, a borok olimpiáján. Azóta minden évben egy vagy két borral sikerül érmet elhoznia a világ legnagyobb borversenyeiről.

###HIRDETES2###