Kaptam egy gombot anyukámtól a nadrágomra

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: Bolyki Jani borász.

Varga Attila
2017. 02. 16. 16:03
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Mi az első emléke?
– Egy esős napon óvodába indultam, amely nagyon közel volt hozzánk. Kaptam egy esernyőt, melyet a tetejénél kellett fogni, hogy ne csukódjon össze. Az utat az is nehezítette, hogy a kordbársonynadrágomról leszakadt a gomb, és még az uzsonnás csomagomnak is kellett volna egy kéz. Nagy küzdelem árán eljutottam az óvodába, majd másnapra kaptam egy gombot anyukámtól a nadrágomra.

– A ház, ahol felnőttem
– A szüleim háza egy újonnan épült, nagy ház volt, nem volt bevakolva, és parkettára sem futotta az építkezés végére. Ezt a fajta hiányosságot pótolta a panoráma, hiszen a kilátás Eger városára nyílt. Sosem volt otthon olyan óra, amely pontosan járt volna, viszont volt egy távcsövünk, amellyel az erkélyről az egri bazilika toronyóráját le tudtam olvasni.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– Mondhatni, mindent. A szerető családot, amelyben fölnőttem, az iskolákat, ahová járhattam, a szemléletet, amellyel élek, a földterületeket, amelyen gazdálkodom, az anyagi segítséget, amellyel elindultam a szőlészi pályán. Nélkülük nem valósíthattam volna meg az álmomat, hogy borász legyek. Nagyon sok segítséget nyújtottak. Édesanyám mint közgazdász, édesapám mint tapasztalt technikai szakember állt mellettem. A mai napig kikérem egy-egy nagyobb döntés előtt a véleményüket, bízva az évtizedes vállalkozói tapasztalatukban.

– Milyen étellel lehet kikergetni a világból?
– Valójában mindenevő vagyok, de talán a tökfőzelék az, amit egy gyerekkori élmény miatt nem igazán szeretek.

– A kedvenc étele?
– Az egész újságot tele lehetne írni a kedvenceimmel. De ha nagyon ki kellene emelni valamit, akkor a vadas nyulat választanám nagymamám krumplifánkjával és persze palacsintával.

– Mi volt a legrosszabb munkája?
– 2003-tól 2008-ig egyedül dolgoztam a pincében. Ez nemcsak azért volt nehéz, mert egy sötét pincében egyedül hordót, tartályt mosni nem a világ legvidámabb munkája, hanem azért is, mert igazából nagyon kilátástalannak tűnt a helyzet. Nem tudtam, hogy kinek fogom eladni a megtermelt borokat, és vajon hogyan fogom visszafizetni a rengeteg hitelt, amelyet felvettem szőlőtelepítésre, pincevágásra, tartályra, hordóra, technológiára. A 2004-es évi szüretet emelném itt ki a legrosszabbak közül, amikor az októberi estéken kint mostam éjszaka, a szabadban a prést és a bogyózót. A hőmérséklet 0 fokhoz közelített, a 10 fokos mosóvíz szinte melegnek tűnt az átfagyott kéznek. Ezt az ujjaimban a mai napig érzem.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– A repüléssel kiegyeznék.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– A Római Birodalom idejére mennék vissza, Toszkána helytartója lennék szívesen, és egyre-másra készíteném a császári borokat.

– Ki játszaná az ön életéről szóló film főszerepét?
– Jason Statham. Ráadásul egy fodrászhoz járunk.

– Kedvenc könyve?
– Sajnos diszlexiás vagyok. Picit fura is volt, mikor tavaly egy színházi felolvasó estre hívtak meg, hogy olvassak föl egy regényből. Persze nem tudhattak az efféle fogyatékosságomról.

– Kedvenc filmje?
– A szenvedélyek viharában, a Ponyvaregény és a Trainspotting.

– Kedvenc illata és szava?
– Kedvenc illatom a királyleányka Frutti-illata, amely már-már Gabi fogkrémbe hajlik. Kedvenc szavamnak a kikelet kifejezést választhatnám, bár jelenleg a röf-röf-röf az, mert amikor a tizenhat hónapos kisfiamnak ezt mondom, akkor mindig mosolyog.

– Kit hívna meg álmai vacsorájára?
– A nagyon szűk családot, mert sajnos nem tudunk eleget találkozni.

– Hogyan kapcsol ki?
– Engem leginkább a sportok kapcsolnak ki, azok közül is a hódeszkázás. Friss hóesés után, szűz havas területen a pályán azt sem tudom, hol vagyok, a felvonón meg csak azt nézem, hogy hol lehetne lecsúszni.

– Mondana egy viccet?
– Mi a különbség a víz és a bor között? A borban bölcsesség a vízben pedig baktériumok vannak.

Névjegy

1974-ben született, a kis Jani első szavai állítólag azok voltak, hogy „Jó reggelt, édesapám, mi újság a szőlőben?” Ekkor már tisztán látszott, hogy borász, pontosabban szőlész-borász lesz belőle. Amúgy Bolyki János agrármérnök 2003 óta készít borokat, és már az első bikavére ezüstérmet kapott 2006-ban Bordeaux-ban, a borok olimpiáján. Azóta minden évben egy vagy két borral sikerül érmet elhoznia a világ legnagyobb borversenyeiről.

###HIRDETES2###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.