Béla herceg 1163 végén valóban Konstantinápolyba került, III. István és Manuel között azonban a horvát és dalmát területek fennhatóságáért egészen 1167-ig tovább folytatódott a háború. A váltakozó sikerű hadjáratok végül azt eredményezték, hogy Magyarország elveszítette Horvátország, Dalmácia, és Szerémség feletti fennhatóságát.
Fotó: regiritka.oszk.hu
Külpolitikai értelemben III. István „apai örökségének” tekinthető a velencei-magyar szembenállás is. Zárát, amely már régóta igyekezett lerázni magáról a velencei igát, és a magyar király védelme alá kívánta magát helyezni, 1171-ben sikerült a magyar korona uralma alá vonni.
Az erős belső támogatással rendelkező III. István, akinek figyelmét uralkodása nagyobb részében a külpolitika kötötte le, igen fiatalon, 1172. március 4-én elhunyt. Utódot nem hagyott hátra. 1168-ban feleségül vett nejétől, Ágnes osztrák hercegnőtől született első gyermeke, Béla herceg elhunyt. 1172-ben a királyné ismét gyermeket várt, de III. István utószülött gyermekéről már semmilyen információval nem rendelkezünk. Mindenesetre III. István halála után – nem lévén más Árpád-házból származó férfisarj – valamelyik öccse, Béla vagy Géza herceg utódlása jöhetett csak szóba.
Szerző: Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa
Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.
