Cápaveszély – védekezés új eszközökkel

A dél-afrikai hatóságok közel 40 éve kisebb-nagyobb sikerrel védekeznek a fürdőzőket ért cápatámadások ellen. Az elmúlt néhány évben azonban a tengerek lakóit - beleértve a cápákat - is rendelkezések védik.

Az ötvenes-hatvanas években a sorozatos cápatámadások miatt a dél-afrikai Kwa Zulu 320 kilométeres partszakaszán a strandolók védelmében védőhálót állítottak fel a hatóságok. A hálók oltalmában a turisták napjainkban biztonságban pihenhetnek, azonban tudósok kimutatták, hogy a biztonsági hálóknak nagyrészt ártalmatlan teknősök, delfinek és kisebb cápák esnek áldozatul a fenevadak helyett.

A tények ismeretében Dél-Afrika a védekezés más módjain gondolkozik. „A megoldásnak mindkét veszélyt figyelembe véve kell megszületnie. Egyformán tekintettel kell lennünk a turisták biztonságára és az ártalmatlan tengeri élőlények életfeltételeinek biztosítására” – nyilatkozta Jeff Gaisford szóvivő.

A kettős probléma alternatív védekezési módszerek kidolgozását sürgeti. Míg a legjobb megoldás megszületik, a védőháló bizonyos részeit lassacskán leszerelik. Mivel a program három éve sikeresen működik, a tudósok úgy gondolják, hogy az átgondolt hálóleszerelés nem jelent veszély a füdőzőkre.

Cápatámadások

Durban, Dél-Afrika legnépszerűbb üdülőhelye 1952-ben állította fel az első védőhálókat azután, hogy sorozatos cápatámadások – közülük több végzetes – érték a nyaralókat. A város partjain soha többé nem volt cápatámadás, azonban sok hálót nem alkalmazó üdülőhelyen igen. 1957-58-ban, 107 nap alatt öt ember vesztette életét a ragadozók támadása miatt. A szörnyű időszakot az ottélők Fekete Decemberként emlegetik. A pánik megfékezésére több megoldás is született: fából tákolt cölöpkerítések és dróthálók épültek, amelyeket azonban a szörfök összetörtek. Egy tengerész fregatt mélyvízi bombákat dobott a cápáktól hemzsegő vízbe. Néhány cápa elpusztult ugyan, azonban jóval többet vonzott a robbanásoktól elpusztult halak teteme.

Végül 1964-ben megalakult az NSB (Natal Sharks Board), amely a füdőzők biztonságát hivatott védelmezni. A hatóság elrendelte, hogy a legnagyobb üdülőhelyek vendégeit hálókkal védjék a cápáktól.

Cápafogás

„A hálók nem a cápák és a strandolók fizikai kapcsolatba kerülését akadályozza meg, hanem az a dolguk, hogy elfogják a cápákat – ezzel csökkentve a ragadozók számát az üdülőövezetekben” – nyilatkozta Sheldon Dudley, az NSB vezető kutatója.

A védőhálók úgy 200 méter hosszúak, 6 méter szélesek és 12 méteres mélységben rögzítik őket. Kialakításuk olyan, hogy cápák elúszhatnak felettük, alattuk és közöttük is. A hálóknak köszönhetően a támadások 90 százalékkal csökkentek, ám egy év alatt átlagosan 1245 cápa pusztul el a védőalkalmatosság miatt. A problémát az jelenti, hogy a hálók áldozatai nemcsak a támadásokért felelős fajok (például a nagy fehér cápa és a tigriscápa) egyedei, hanem nagy számban vesztik életüket delfinek, teknősök és ártalmatlan más cápafajok is.

Az NSB minden hónapban 20 napon felügyeli a hálókat, és minden állatot, amelyet életben talál – beleértve a veszélyes cápákat is – elengedi. A cápákat megjelölik, az elhullott cápák nagy részét pedig kutatási célokra az NSB laboratóriumaiba szállítják.

A tengerbiológusok azonban továbbra is úgy gondolják, hogy a háló okozta elhullás a térségben elfogadhatatlanul magas. A kutatások azt igazolják, hogy a hatóságok a szükségesnél több hálót feszítenek ki, és a hálók számának átgondolt csökkentése nem jelent veszélyt a pihenőkre. „A védőhálók számát 1999 óta 25 százalékkal csökkentettük, ez 29 kilométert jelent. Mindez azt eredményezte, hogy kevesebb állat gabalyodik a hálókba – ám még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni” – mondta Dudley.

Lehetőségek

A hatóságok más megoldásokat is keresnek a fürdőzők biztonságának megőrzése és az ökológiai károk visszaszorítása érdekében.

Az egyik megoldás szerint a tengerfenékre horgonyzott csalikat alkalmaznak. A csalik horgokat rejtenek, amelyek leginkább a „célpont” fajokat vonzzák. Sajnálatos módon azonban queenslandi tapasztalatok azt mutatják, hogy a csalik a teknősök számára is vonzóak – bár a delfinekre nem veszélyesek. Az NSB most azt vizsgálja, vajon hány csalira lenne szükség a hálók kiváltásához, vagy a védőháló és a csalik alkalmazása vajon hatékony lenne-e.

Egyedi merülésekhez egy költséges, ámbár hatékonynak látszó elektromos eszközt fejlesztettek ki. Mivel a cápákról ismeretes, hogy érzékenyek az elektromosságra, a POD (Protective Oceanic Device) elektromos mezőt hoz létre használója körül.

Egy harmadik verzió szerint megfontolandó az egész üdülőövezetet körülvenni az elektromos védelemmel.

Egy elemes berendezés pedig csökkenthetné a delfinek elhullását. Az eszköz olyan hangot ad, amely elijeszti a delfineket. Ez a gépezet egy delfinekben gazdag területen már működik.

Az NSB a helyi hatóságokkal karöltve tovább folytatja a hálók leszerelését. „Bármilyen lépésre szánjuk is el magunkat, a legfontosabbat szem előtt tartjuk: az első a fürdőzők életének biztonsága” – nyilatkozta Graeme Charter, az NSB igazgatója.


National Geographic hír nyomán