Nemcsak a tudományra, de vívásra, hegedűjátékra, zenei ismeretekre is maga oktatta. János már négyéves korában felismerte a geometriai alakzatokat. 12 éves korában került a marosvásárhelyi kollégiumba, azonnal a negyedik osztályba.
Sokszor helyettesítette apját a matematikaórákon, s Farkas büszkén állapította meg, hogy ő már semmi újra nem tudja megtanítani. De mivel tanulmányainak folytatására nem volt pénz, János a bécsi katonai mérnökakadémián tanult tovább. A felvételi vizsgája oly jól sikerült, hogy rögtön a negyedik évfolyamon kezdte a tanulást. Elnyerte János főherceg, az akadémia parancsnokának támogatását is.
A tanulás mellett maradt ideje a kutatásra is, így már ekkor foglalkozott a „parallelákkal”, amelyektől apja óvni igyekezett őt. Szász Károllyal (1798-1853) együtt fedezték fel, hogy a sokat vitatott euklideszi V. posztulátum (XI. axióma) – mely szerint egy ponton át egy adott egyeneshez csak egy párhuzamos egyenes húzható – helyettesíthető azzal az állítással, hogy a végtelen nagy sugarú körvonal: egyenes. 1823-ban befejezve tanulmányait, alhadnagyi rangban a temesvári erődítési igazgatósághoz került. Ekkor írta híres levelét apjának: „semmiből egy más, új világot teremtettem”. Bolyai János egy új geometriai rendszert épített ki, amelyből az euklideszi V. posztulátumot, mint nélkülözhetőt, kihagyta. 1825-ben átadta atyjának az „abszolút geometria” első megfogalmazását.
Farkas azonban még nem tudott az euklideszi szemlélettől elszakadni, s nem értette meg fia gondolatait. – Bolyai János műve 1832-ben, apja Tentamen című művének függelékeként látott napvilágot. Egy különlenyomatot Farkas Gaussnak is elküldött, aki válaszában kijelentette, hogy ezt a gondolatmenetet ő már régebben végigjárta, csak nem tette közzé. Ez nagy csalódást jelentett mindkettejük számára.
Bolyai Jánost 1826-ban Aradra, 1830-ban Lembergbe helyezték át. Itt, betegen, adott végső formát művének, a Scientia Spatii-nak, A tér tudományának. Ekkor már százados volt, de tudományos sikertelensége ingerlékennyé, emberkerülővé tette őt. 1833-ban gyógykezelésre és kutatásai érdekében szabadságot kért, ehelyett nyugdíjazták. Ezután domáldi birtokukon élt, összeköltözött Orbán Rozáliával, de mivel a katonatiszti kauciót nem tudta letenni, nem nősülhetett meg. Ez csak 1849-ben, a trónfosztás után vált lehetségessé. Később házasságát semmisnek tekintették, holott ekkor már két gyermekük volt. Anyagi gondjai állandósultak.
Szigorú axiómákra alapozva létre akart hozni egy teljes geometriai rendszert, ám ez a műve töredék maradt. Egy pályázatra kidolgozta a képzetes, illetve komplex számok szerepét az abszolút geometriában – e művét sem értették meg a kortársak. 1846-ban Marosvásárhelyre költözött, s Lobacsevszkij munkáját tanulmányozta, amelynek érdemeit elismerte, bár még emögött is Gauss cselszövését gyanította. Utolsó éveiben egy Üdvtan megírásával foglalkozott, melyben az abszolút geometriához kapcsolódó filozófiai nézeteit fejtette ki.
1860. január 27-én Marosvásárhelyen halt meg.
(Az MTI nyomán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!