Élve temethette maga alá a homokdűne

A korai jura korszak során Utah sziklaágyaiban összeomlott egy homokdűne, méghozzá olyan erővel, mely valószínűleg élve eltemetett egy növényevő dinoszauruszt, és 185 millió éven át fejjel lefelé őrizte meg – állítja egy új vizsgálat, mely a PLoS One tudományos folyóiratban jelent meg.

Az eltemetett maradványok Utah legidősebb, legteljesebb dinoszauruszát szolgáltatják. Az állat a Seitaad Ruessi nevet kapta, ahol az első szó egy Navajo teremtéstörténet homokszörnyére utal, mely elnyelte a dűnék között az embereket. A másik szó Everett Ruess művész és felfedező tiszteletére született, aki húszévesen ugyanezen régióban tűnt el rejtélyes körülmények között a harmincas években. Ruess testét soha nem találták meg, ám az új dinoszaurusz maradványait az állat utolsó mozdulataiba belefagyva fedezték fel.

A CT-szkennelés felfedte, hogy a dinoszaurusznak hiányzik egy lábujja és az alsó lábszárcsontja, mely azt sugallja, vagy meghalt, és nem sokkal azt követően eltemette egy összeomló homokdűne, vagy pedig élve került a homok alá. „Ha a Seitaad még életben volt, amikor a dűne összeomlott, akkor azt vehette észre, hogy csúszik, majd hirtelen sötétség veszi körül, és megsemmisítő erejű súlyt érez, mely kipréseli belőle a levegőt, ráül a mellkasára, és nem engedi többet lélegezni” – mondja Mar Loewen paleontológus, a tanulmány társszerzője.

A kutató és kollégája, Joseph Sertich elemezte a maradványokat, és meghatározta, hogy a dinoszaurusz Észak-Amerika első sauropodomorpháinak egyike volt. Rokoni kapcsolatban állt a Dél-Amerika déli részéről és Dél-Afrikából származó dinoszauruszokkal. A sauropodomorphákból alakultak ki később a hatalmas szauropodák. „Feltételezhetően a szauropodák azért fejlesztették ki a nagy testméretet, hogy elijesszék a ragadozókat” – mondja Loewen. „Senki sem akasztja össze a bajszát egy 35 tonnás állattal.”

A Seitaad közepes méretű dinoszaurusz volt, csípőmagassága körülbelül 120 centiméter, testhossza négy és fél méter. Mintegy 90 kilogrammot nyomott, nagy, görbe „hüvelykujjkarommal” rendelkezett. A dinoszaurusznak emellett hosszú nyaka és farka volt, kettő vagy négy lábon is járhatott. A lelőhelyen – a utahi Bluff közelében – korábban megtalált összes állat relatíve apró termetű volt, talán azért, mert a sivatagi élőhely nem támogat túl buja vegetációt. Ezen állatok között a modern krokodilok rokonai, emlős ősök – tritylodon – és két ragadozó dinoszaurusz is megtalálható volt. Ezen két utóbbi valószínűleg a sauropodomorphákkal táplálkozott.

A Seitaad figyelemre méltóan jó állapotban maradt fenn a Navajo Sandstone régióban, ám a feje és nyakának egyes részei, valamint a farka az erózió miatt eltűnt. A kutatók azonban úgy hiszik, az őslakos amerikaiak, akik mintegy 150 méterrel feljebb, egy ősi pueblo (Anasazi) sziklaotthonban éltek ezer évvel ezelőtt, még láthatták a mára eltűnt dinoszauruszcsontokat. „A régióban élő őslakos amerikaiak bizonyára felismerték a Seitaad csontjait mint állati maradványokat” – magyarázza Loewen. „Számos ember, aki csontról evett már húst, nem pedig feldolgozva és becsomagolva szerzi be a boltban, alapvető tudással rendelkezik az állatok csontvázáról.”

Elmondása szerint a csontok szép fehérek voltak a rózsaszínes homokkőben, amikor először megpillantották őket. A homok hirtelen megindulásáról azt hiszik, bárhol maga alá temethetett dinoszauruszokat, csakúgy mint a Góbi-sivatagban. David Loope nebraskai kutató és csapata számos dinoszaurusz és egyéb állat maradványait találta meg ott, melyeket gyorsan elpusztított és maga alá temetett a homok, mielőtt csontjaikat a dögevők elhordhatták vagy az elemek tönkretették volna.

(DiscoveryNews)