Forró testhőmérséklettel rendelkeztek

Milyen forróak voltak a gyapjas mamutok és dinoszauruszok? Egy új technika lehetővé teszi, hogy a kutatók meghatározzák ezen régen kihalt állatok pontos testhőmérsékletét, csakúgy, mint egyéb élő, és már kihalt fajok esetében is – állítja egy új vizsgálat.

A PNAS tudományos folyóiratban publikált módszer már felfedte egy kihalt rinocérosz testhőmérsékletét – 36,5 fok –, egy kihalt aligátorét – 30,3 – és a gyapjas mamutokét, melyek legtöbb élőhelyükről mintegy 10 ezer éve tűntek el. A gyapjas mamutok forró, 37,7 fokos testhőmérséklettel rendelkeztek, mely nem lepte meg a kutatókat. „Nagytestű emlősnél az ember elvárja, hogy melegvérű legyen, és a testhőmérséklete közel legyen a 37 fokhoz, de kellemes volt látni, hogy mindezt le is tudjuk mérni, mely bizonyossággal tölt el minket, hogy az ismeretlen fiziológiájú fajokat is elkezdjük megvizsgálni” – mondja Robert Eagle, a vizsgálat vezető szerzője.

A geokémikus és csapata a technikát azt követően fejlesztette ki, hogy a szén és oxigén ritka, nehéz izotópjait tanulmányozta. Ezek az izotóptípusok alacsony hőmérsékleten hajlamosak jobban összeállni. „Ennélfogva, ha pontosan le tudjuk mérni a csomósodást, ki lehet dolgozni a hőmérsékletet, melyen az ásvány kicsapódott” – magyarázza. „A csontok és fogak esetében ez az élőlény testhőmérséklete.”

Eagle szerint a fogak működnek a legjobban, majd a csontok, melyek lágyabbak, kevésbé sűrűek és porózusabbak lehetnek, mely miatt az évek folyamán hajlamosabbak a kémiai változásokra. A kutatók tojáshéjakkal is tudnak dolgozni, ám ezek sem maradnak meg általában olyan jó állapotban, mint a fogak. A kutatók először olyan modern fajokkal tesztelték a módszert, melyeknek testhőmérséklete már ismert volt. Ezek az állatok felölelték a fehér orrszarvút, az indiai elefántot, a nílusi krokodilt, az amerikai aligátort, és két homoki tigriscápát.

Az új hőmérséklet-mérési megközelítés – „bioapatit összecsomósodott-izotóp elemzése” – eredményei rendkívül közeli értéket adtak meg minden vizsgált állat aktuális testhőjéről. A kutatók ezt követően ugyanezt a technikát alkalmazták a kései pleisztocén gyapjas mamutfogain, melyeket a Rajnánál és az Északi-tengernél találtak meg. Emellett egy kihalt orrszarvú és egy aligátor megkövesedett fogait is vizsgálták. Az állatok a miocén korban éltek, mintegy 25-13 millió évvel ezelőtt.

Ezen vizsgálatok sikerének köszönhetően a kutatók úgy hiszik, a módszert legközelebb dinoszauruszok maradványain is alkalmazhatják. „Az első, amit megtudhatunk, hogy a dinoszaurusz testhője a 26-30 fokos tartományba esett-e, mely azon tartomány, amit a technikával a ma élő és már kihalt aligátoroknál, valamint krokodiloknál kimutattunk” – mondja Eagle. „Amennyiben az értékek ebbe a régióba estnek, az igen erősen hidegvérűséget sugallna. Viszont ha 36, vagy annál magasabb értéket kapnánk, az arra utalna, hogy a dinoszauruszok nem hasonlítottak az aligátorokra és krokodilokra” – folyatta, de hozzátette, hogy az eredmény nem azt jelentené, hogy a dinoszauruszok igazi melegvérűek voltak. Az őshüllők a gyakran hatalmas testtömegüknek köszönhetően is megtapasztalhatták a magas testhőmérsékletet, mivel ez a test több hőt tárolhatott el.

Herman Pontzer washingtoni antropológus nemrégiben a dinoszauruszok végtagjainak mérését alkalmazta, hogy kiszámítsa a járás és futás energiaköltségét, mely segíthet meghatározni, hogy az állatok meleg- vagy hidegvérűek voltak-e. „Eredményeink erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a dinoszaurusz fajok talán melegvérűek voltak” – mondja, megmagyarázva, hogy az őshüllő energiaszükséglete járás és futás közben túl magas lett volna egy hidegvérű állat számára. A dinoszauruszok testhőmérsékletének még pontosabb meghatározásai hamarosan elérhetők lesznek, mivel Eagle és kollégái már alkalmazzák is az izotópelemzési technikát a maradványokon.

(Discovery News)