Sztereóban érzik meg a vér szagát

A cápákról közismert, hogy messziről képesek kiszagolni a vért, egy új kutatás most azt sugallja, hogyan is teszik mindezt.

A zsákmányt sztereóban – egyszerre egy orrlyukkal – érzékelve a cápák már jóval azelőtt észlelik a vacsorát, hogy meglátnák. Ez a képesség segíthet megmagyarázni, hogy a pörölyfejűek és más cápafajok miért rendelkeznek olyan szokatlan alakú fejjel – írja a tanulmány a Current Biology folyóiratban.

Minél messzebb vannak egymástól az orrlyukak, valószínűleg annál jobb lesz a cápa szagérzékelő képessége. Ennek oka, hogy a fél másodperces vagy még kevesebb ideig tartó késlekedés, melynek során a szag az egyik orrlyuktól a másikig halad, felfedi, hol is található a zsákmány. „Mivel az orrlyukak ilyen nagy távolságra vannak egymástól, a széles fejjel rendelkező állat – mint a pörölyfejű cápa – hosszabb időbeli késlekedést tapasztal meg a lapos szögön a két nyom feldolgozásánál, míg a hegyes orrú cápa már a küszöb alatt helyezkedik el, és az állat csak egyetlen egyidejű jelet érzékel” – mondja Jayne Gardiner, a kutatás vezető szerzője.

Magyarázata szerint a hatás olyan, mint az „animációs” könyv. Ha az oldalakat gyorsan pörgetjük, akkor folyamatos mozgás illúziója jön létre. Ha lassabban, akkor a szemlélő el tudja különíteni az egyes képeket, és lehetővé válik a különbségtétel közöttük. Ez hasonlít ahhoz, ahogyan az éhes cápa a szagokat érzékeli. Gardiner és kollégája, Jelle Atema akkor jutott erre a következtetésre, amikor nyestcápáknak gondosan időzített és mért tintahalszagokat prezentáltak. A tintahal ezen különleges cápafaj kedvenc eledele.

A tintahalszag egyenesen a cápa orrlyukaiba vándorolt. A kutatók megfigyelték, hogy a két orrlyuk szagészlelése közötti rövid késlekedés befolyásolja, a cápa miként pozicionálja magát a szag irányába. „Bármely víz alatti élőlény egyedülálló szagot bocsát ki, csakúgy mint az összes szárazföldi faj saját illattal rendelkezik” – magyarázza. „A szagok számos forrásból érkezhetnek, többek között az állat metabolizmusából – mint a melléktermékek ürítése – vagy feromonoktól, sérült állat esetén a véréből és a szöveteiből.”

Ahogy a cápák úsznak, a víz és a szag, melyet szállít, áthalad az orrlyukain – magyarázza Gardiner. A cápák talán még úgy is képesek „szimatolni”, hogy megmozgatják állkapcsukat. Ez a képesség bizonyos nem cápaszerű halaknál már megfigyelt. A legtöbb két orrlyukkal rendelkező állat – mint az emberek is – valószínűleg abból a rövid késlekedésből kovácsol előnyt, melyre a szagnak szüksége van, hogy egyik orrlyuktól a másikig jusson.

Az eredmények egy nap jobb, szagok alapján tájékozódó robotok kifejlesztéséhez – mint amilyet a Mexikói-öbölben az olaj észlelésére alkalmaznak – vezethetnek. Korábban azt hitték, hogy a cápák és más ügyes szimatolók az egyik orrlyukat a másikkal szemben érő szagmolekulák koncentrációit illető különbségek alapján követik a szagnyomokat. Ennek eredményeképpen a robotokat – mint a „robohomárt” – ezen módon programozták be, a szagkoncentrációk ösztönzik a robotot, hogy jobbra vagy balra forduljon.

Míg a szag koncentrációja a zsákmány kezdeti észlelésében is szerepet játszik, igazán az orrlyukaknál érzékelt sztereó hatás adja meg az irányt – állítják a kutatók.

(Discovery News)