Alulmaradhatnak a harcban a jegesmedvék

A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a jegesmedvék egyedszáma a melegebb világban valószínűleg hanyatlani fog. Ahogy a mackók a globális felmelegedés miatt elveszítik élőhelyüket, a biológusok szerint dél felé kényszerülnek alternatív táplálékforrások keresése miatt, ahol egyre nagyobb versengés alakul majd ki a grizzlykkel.

Annak tesztelésére, ez a versengés miként alakul, az egyetem biológusai elkészítették a jegesmedvék és a grizzlyk – a barnamedvék egyik alfaja – koponyáinak 3D-s számítógépes modelljeit, és a harapás folyamatát szimulálták. A modellek lehetővé tették, hogy összehasonlítsák a két fajt azon szempontból, milyen erősen tudnak harapni és milyen erős a koponyájuk. Graham Slater, a vizsgálat vezetője szerint, meglepő volt az eredmény. „A jegesmedve és a barnamedve ugyanolyan keményen harap, ám a jegesmedve koponyája sokkal gyengébb szerkezetű.”

A következtetés, hogy a jegesmedvék valószínűleg veszítenek a táplálékért folytatott versengésben a grizzlykkel szemben, ahogy a melegebb hőmérsékletek ugyanazon környezetbe hajtják őket, mivel a grizzlyk erősebb koponyája jobban alkalmazkodott a növényben gazdag táplálkozáshoz – mondja Slater és Blaire Van Valkenburgh, a vizsgálat másik szerzője. „Az eredmény, hogy a jegesmedvék alacsonyabb testsúlyúak és kisebbek lehetnek, kevesebb utódjuk születhet, kisebb lehet a szaporodási siker, kevesebb egyed érheti meg a felnőttkort, és a populációk hanyatlásnak indulhatnak” – mondja Van Valkenburgh. „Aztán bekerülnek a kihalási örvénybe, ahol az apró populáció még kisebbé válik a kihalás felé tartó, lefelé irányuló spirálban.”

Slater szerint azon embereknek, akik azt állítják, a jegesmedvéknek csak táplálkozásukon kell változtatni, a kutatók azt üzenik, változtatni fognak, mert kell is nekik, de ez talán nem lesz számukra kielégítő, főleg akkor, ha együtt kell élniük a grizzlykkel. „Koponyájuk relatíve gyenge, és nem arra való, hogy az új táplálkozáshoz adaptálódjon.” A kutatás a PLoS One folyóiratban jelent meg.

A jegesmedvék Slater szerint „lenyűgöző példái a szélsőséges környezet esetén történő gyors adapatációnak. A tény, hogy ugyanolyan gyorsan elveszíthetjük őket az ember által kiváltatott klímaváltozás miatt, igen riasztó. A jegesmedvék jól adaptálódtak ahhoz, amit csinálnak, de rendkívül specializálódtak, és nem igazán alkalmasak másra.” Van Valkenburgh szerint időbe telhet, míg a mackók kihalnak, de valószínűleg sokkal ritkábbá válnak, mint manapság.

A medvék a globális melegedés és az ehhez járuló tengerijég-elvesztés eredményeképpen veszítik el élőhelyüket. A tengeri jeget használják a fókák utáni vadászatban. Kérdés, hogy életben maradhatnak-e alternatív táplálékforrásokkal. „Eredményeink azt sugallják, ez nem nagyon valószínű” – mondja Slater. „A jegesmedve koponyája relatíve gyenge szerkezetű, és nem alkalmas olyan táplálkozásra, mely rengeteg növényi anyagot ölel fel, mint amilyen a barnamedvéé. Ahogy a klímaváltozás folytatódik, a jegesmedvék délre kényszerülnek a források keresése miatt, míg a barnamedvék északra vándorolnak, ahogy a klíma egyre mérsékeltebbé válik. Amikor a két faj találkozik – ahogy ez már meg is esik – úgy tűnik, a barnamedvék könnyen legyőzik a versengésben a jegesmedvéket. Eredményeink figyelmeztetést jelentenek, hogy a jegesmedvék talán nem elég rugalmasak ahhoz, hogy a jelenlegi trendek folytatódása esetén életben maradjanak.”

A csoport két kifejlett hím, múzeumban található koponyáját vizsgálta meg, az egyik kanadai jegesmedvéé, a másik alaszkai grizzlyé volt. Háromdimenziós számítógépes modelleket készítettek a koponyákról és kielemezték biomechanikájukat. „A koponyánál izomerőt tudunk alkalmazni, hogy a harapást szimuláljuk, emellett le tudjuk mérni, milyen erősen harap az állat. Lemérhetjük a koponyában ható nyomást és feszülést is” – mondja Slater. „Kiderült, hogy míg a grizzlykoponyánál a nyomás relatíve alacsony, ugyanazon harapások a jegesmedve koponyáján nagyobb nyomást idéznek elő. Blaire laboratóriumának egyéb bizonyítékaival kombinálva ez arról árulkodik, hogy a jegesmedvék sokkal kisebb foga kevésbé megfelelő a növényeket – füvet, vegetációt és bogyókat – tartalmazó étrendhez.” A kutatók szerint, a jegesmedvék nem tudnák olyan jól feldarabolni az ilyen táplálékot szájukban, és nem is tudnák jól megemészteni.

Az evolúciós időskálán, a jegesmedvék igen későn váltak el a barnamedvéktől, és a két faj nagyon szoros rokoni kapcsolatban van – írják. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szétválás jeges- és barnamedve között csak 500– 800 ezer éve ment végbe. Ez volt a legkésőbbi elválás a nyolc medvefaj közül. A szétválás kései időpontja ellenére koponyájuk és foguk rendkívül különböző, talán annak köszönhetően, ahol élnek – a sarkvidék a mérsékelt régiókkal szemben- és a táplálkozásukat érintő különbségek miatt.

A grizzlyk nagy őrlőfogakkal rendelkeznek, míg a jegesmedvék fogai sokkal kisebbek. A fehér bundájú mackók fókazsírt esznek, mely lágy, és nem követel meg sok rágást, míg a barnamedvék számos növényt elfogyasztanak. A biológusok megvizsgálták a koponyaalak kifejlődésének sebességét is a medvecsaládokban. Kiderült, hogy a jegesmedvékhez vezető családfaágon az evolúció üteme kétszer olyan gyors volt, mint a fa többi ágán. Úgy tűnik, hogy a koponya a jegesmedvéknél rendkívül gyorsan fejlődött ki.

„A jegesmedvék talán nagyon gyorsan fejlődtek a jégkorszakok alatt a jeges klímára reagálva” – mondja Slater. „Nem sok olyan medvét látni, mint a jegesmedve, és a koponyaalakot illető különbségek is gyorsan alakultak ki.”

(hirado.hu)