Megtalálták a terhesség hosszának titkát?

A méhlepény kulcsfontosságú szerepet játszhat az emberek és más emlősök terhességi időtartamának meghatározásában – mutatta ki egy új vizsgálat.

A kutatás az emlősök méhen belüli növekedési ütemét a méhlepény struktúrájához és azon módhoz kapcsolja, ahogyan a placenta az anyát és a magzatot összekapcsolja. Ez, valamint az emlős mérete magyarázatot adhat a viselős időszakok variációira. Míg az emberi terhesség kilenc hónapot ölel fel, addig egy közönséges rétipocok mindössze három hét után életet ad.

A placenta alapvető szerepet játszik az emlősök szaporodásában, tápanyagokat és oxigént szállít az anyától a magzatnak, és eltávolítja a magzattól a felesleget. A méhlepény struktúrája azonban fajról fajra rendkívüli mértékben változik. Az új vizsgálat azt sugallja, hogy ezen variációk szerepet játszhatnak a terhesség hosszában.

A kutatók 109 emlősfajt elemeztek ki. Kiderült, hogy minél bonyolultabb és redőzöttebb az emlős méhlepénye, annál rövidebbnek tűnik a vemhességi (gesztációs) idő. Úgy hiszik, a redőzöttebb placenták több tápanyagot képesek a magzathoz szállítani, elősegítik a növekedést, így csökkentik a viselősségi időtartamot. Összetettebb méhlepényeket találtak egereknél – amelyek gesztációs periódusa mintegy három hét –, kutyáknál (két hónap) és leopárdoknál (három hónap).

Ám az emberek és más főemlősök – mint a páviánok – egyszerűbb méhlepényekkel rendelkeznek, ahol kevesebb tápanyag jut el a magzathoz, lassúbb növekedést és hosszabb terhességi időt eredményezve. „Az embereknél a placenta egyszerű, ujjszerű ágakkal rendelkezik, amelyek relatíve korlátozott kapcsolatot szolgáltatnak az anyai és magzati szövetek között” – mondja Dr. Isabella Capellini, a vizsgálat vezetője. „Mindeközben a leopárdoknál a placenta kapcsolatok komplex hálózatát formálja, amely nagyobb felszíni területet hoz létre a tápanyagok cseréjére.” A vizsgálat az American Naturalist folyóiratban jelent meg.

Természetesen számos egyéb faktor is belejátszik a vemhességi időbe, nem utolsósorban az emlős testmérete. A nagyobb testű emlősök általában hosszabb vemhességgel néznek szembe. A természetes szelekcióról szintén úgy hiszik, hogy meghatározza, az érettség mely szakaszán születik meg az állat. Egy antilopnak vagy tengeri teknősnek úgy kell megszületnie, hogy készen álljon a ragadozók előli menekülésre, míg az egerek vagy mókusok csukott szemmel és szőr nélkül jönnek világra, így anyjuknak kell gondoskodnia róluk.

Ám a placenta szerepe bizonyos pontig megmagyarázhatja, hogy a hasonló méretű emlősöknél miért ingadozik ennyire a vemhességi időtartam. A tarajos sülnél – amelynek igen redőzött placentája van – két hónap a vemhesség. A páviánnál – amely hasonló súlyú – egyszerűbb a méhlepény, a gesztációs időtartam pedig hat hónap. A kutatók régóta úgy tekintenek a szervre, mint csatatérre, ahol az anya és a magzat verseng a táplálékokért.

Az új kutatás azt sugallja, hogy míg az egerek utódja megnyeri ezt a háborút, az embereknél sokkal kiegyensúlyozottabb verseny mehet végbe anya és gyermek között. „A szülő–utód konfliktus egyetemes – mondja Robert Barton, a Durham Egyetem kutatója, a vizsgálat társszerzője. – A fogantatás pillanatától az anya és a magzat fiziológiája úgy adaptálódik, hogy némileg eltérő célokat érjen el abban a tekintetben, milyen gyorsan fejlődik a magzat.”

(BBC)