Szó szerint élnek a festmények

Az ősi Bradshaw-falfestmények Nyugat-Ausztráliában annak köszönhetik máig is élénk színeiket, hogy élnek – derítették ki a kutatók.

Míg a legtöbb falfestmény elhalványul néhány száz év alatt, addig a Bradshaw-k színesek maradnak 40 ezer év után is. Jack Pettigrew a Queenslandi Egyetemről rájött, hogy a festményeken színes baktériumok és gombák telepedtek meg. Ezek a „biofilmek” magyarázatot adhatnak arra, miért okozott eddig nehézséget a tudósoknak, hogy megállapítsák ezeknek az alkotásoknak a korát.

Pettigrew professzor és munkatársai nyolcvan Bradshaw-festményt (nevüket arról a 19. századi természettudósról kapták, aki először azonosította őket) vizsgáltak 16 különböző helyen Nyugat-Ausztráliában, a Kimberley régióban.

A két legősibb ismert Bradshaw-alkotásra (Tassel és Sash) koncentráltak és megállapították, hogy az élet jeleit mutatják, de festéknek nyoma sincs rajtuk. A csapat „élő pigmentnek” nevezte el a jelenséget. „Az élő pigment egy metaforikus elnevezés, amely arra utal, hogy a valódi festéket pigmentált mikroorganizmusok váltották fel – magyarázza Pettigrew professzor. – Ezek az organizmusok élnek, és pótolják önmagukat az évezredek folyamán, ami megmagyarázza, hogyan lehet ennyire friss a festmények megjelenése.”

Az egyik leggyakoribb „lakó” egy fekete gomba, amelyről úgy hiszik, a Chaetothyriales nevű gombák csoportjába tartozik. Ennek a gombafajtának az ifjabb generációi elfogyasztják elődeiket. Ami azt jelenti, ha az eredeti – több tízezer évvel ezelőtti – festékrétegben spórák voltak, akkor a mostani gombák azoknak közvetlen leszármazottai.

A csapat azt is megállapította, hogy az eredeti festékben valószínűleg olyan tápanyagok lehettek, amelyek segítettek elindítani a kölcsönös kapcsolatot a fekete gombák és a piros baktériumok közt, amelyek egyébként gyakran jelennek meg együtt. A gomba vizet biztosít a baktériumnak, míg a baktérium szénhidrátokkal látja el a gombát.

A színezésért felelős fajok pontos azonosítása még várat magára, Pettigrew azt is elmondta, hogy a mostoha körülmények a Kimberley régióban gátolhatják a jövőbeli kutatásokat.

Bár az „élő pigmentek” magyarázatot adnak arra, miért nem tudják a mai napig egyes falfestmények korát megállapítani, az eredmények mégis ellentmondásosak, hisz az alkotások ugyan ősiek, de az élet, mely kitölti őket, nagyon is mai. „A kormegállapítás a Bradshaw-falfestmények esetében döntő fontosságú értelmezésük, jelentésük és fejlődésük szempontjából” – jelenti ki a professzor. A kormegállapítás lehetősége jelenleg távolinak tetszik, de a „biofilm” egy lehetséges utat kínál a DNS-szekvencia evolúció révén. El is kezdték a munkát, de ez egy hosszan tartó projekt lesz.

Didier Bouakaze-Khan, a falfestmények londoni szakértője úgy véli, az ehhez hasonló kutatások segítenek megértetni a régészekkel, milyen hatással van maga az élet is a művészetre. Véleménye szerint nagyon érdekes és izgalmas, hogy néhány mikroorganizmus behatol a festékanyagba, és nem pusztítja el azt, ahogy az általában történni szokott. Dr. Bouakaze-Khan úgy hiszi, érdekes lenne azt is megvizsgálni, vajon a művészek tudtak-e az általuk használt egyedi festékanyagok hosszú távú hatásairól.

(BBC)