A tudósok már tudják, van-e földönkívüli élet?

Bolygónk „szélsőséges” élőlényein keresztül is lehet következtetni az esetleges földönkívüli életformákra - hangsúlyozta Kereszturi Ákos PhD, a Collegium Budapest bolygókutatója Asztrobiológia című könyve kapcsán, amelyet a Magyar Csillagászati Egyesület jelentetett meg.

„Az elmúlt években sok olyan felfedezés született, amelyeknek köszönhetően egy kicsit közelebb kerültünk annak eldöntéséhez, hogy lehet-e élet a Földön kívül” – mondta a szerző az MTI-nek.

A könyv végigveszi a földi élet keletkezéséhez szükséges „lépéseket”, kezdve a periódusos rendszer elemeinek kialakulásától, majd kitér arra, hogy miként álltak össze a csillagközi térben a bonyolult szerves molekulák, s hogyan keletkeztek ezekből és a por- valamint gázfelhőkből a bolygók. A Naprendszeren kívüli planéták, az exobolygók jellemzőit is áttekinti a kiadvány, és elemzi azokat az adottságokat, körülményeket, amelyek lakhatóvá tehetnek egy égitestet a földi értelemben – valamint bemutatja azt is, miként lehetne mindezt a távolból megfigyelni.

A kiadvány áttekinti a Földön szélsőséges körülményeket kedvelő, úgynevezett extremofil életformákat, azt vizsgálva, hogy miként bírnak ki nagyon alacsony vagy magas hőmérsékletet, hogyan élnek a jégben, vagy a földfelszín alatt napfény, oxigén nélkül, majd ezekből a kiindulva elemzi, hogy a Naprendszer néhány érdekes égitestén, elsősorban a Marson előfordulhat-e élet.

Külön fejezet foglalkozik azzal, miként vándorolhat az élet, vagy egy-egy élőlény a bolygók között. „Részben kísérletekkel is sikerült igazolni, hogy az élőlények a világűrben bizonyos ideig kibírják tetszhalott állapotban. Elméletileg amikor egy meteorit belsejében egy másik égitesten landolnak, amennyiben ott kedvező körülmények közé kerülnek, elszaporodhatnak”. A könyv különböző olyan modellkísérleteket is bemutat, amikor azt vizsgálták, hogy az élőlények mekkora nyomást bírnak ki, hogy viselik a gyorsulást, vagy a világűrben hány hétig, hónapig élik túl a sugárzást.

A Marson születtek meg a földi életformák?

Kereszturi Ákos szerint leginkább a Marsról a Földre irányuló esetleges ősi életfolyam lehet érdekes. „Amikor kialakultak, mindkét bolygón hasonlóak voltak a felszíni viszonyok. Valószínűleg nagyon sok Marsról származó kőzet landolt a Földön, ezért felmerült a lehetőség, hogy ha ott is kialakult az élet, mivel a Mars kisebb bolygó lévén, gyorsabban lehűlt, így ott korábban lehettek rajta kedvező viszonyok. Ezért nem lehet kizárni, hogy esetleg a Marson megszülettek és egyszer a Földre jutottak valamiféle primitív életformák” – mutatott rá a kutató, aki a marsi sós folyások lehetőségével is foglalkozik.

„Mára kiderült, hogyha a Marson van is folyékony víz, az feltehetően sűrű sóoldat formájában létezhet, mintha »fagyállót« kevertek volna bele. Azt vizsgálják, hogyha előfordulnak ilyen folyások, megélhetnek-e bennük sókedvelő földi baktériumok” – emelte ki Kereszturi Ákos.

Külön fejezetet szentelt a szerző az óceánok mélyén lévő vulkánok körül kialakult sajátságos életközösségeknek, az úgynevezett fekete és fehér füstölgőknek. Előbbiekben a vulkanikus gázokat, oldatokat hasznosítják táp- és energiaforrásként, a fehér füstölgők pedig a vulkanikus kőzetek és az óceán vizének kölcsönhatásakor felszabaduló anyagokat és meleget biztosítanak.

Örökké fagyott állapotban

A könyv leírja a földi permafrosztban, azaz örökké fagyott talajban lévő életformákat, amelyeknek mínusz 20 fokig sikerül megőrizni aktivitásukat. Ezek többsége vélhetően nem mozog, ásványszemcséken tapadnak meg, amelyek körül áramló vékony folyékony vízréteg viszi el a baktériumok anyagcseréjének végtermékeit és szállítja a tápanyagokat.

Az esetleges marsi élet érdekes analógiái lehetnek az Andokban 4000-5000 méter magasságokban lévő tavak, amelyek élővilágát az igen erős UV-sugárzás és a nagyon nagy hőingadozás teszi próbára. Az Atacama-sivatagban, amely a Föld egyik legszárazabb vidéke, sókristályok belsejében élő baktériumokat találtak.

„A sókristályok mindig megcsapolják a légkörben lévő vízpárát és nedves mikrokörnyezetet hoznak létre. Ilyet talán a Marson is el lehet képzelni” – fogalmazott a szerző, aki foglalkozik az antarktiszi jégalatti tavakkal is.

„A leghíresebb a Vosztok-tó, amely több kilométer mélyen van a jégpáncél alatt. A folyékony víztömeg, legalább egymillió éves, és elvileg lehetnek benne élőlények. A tó vizét még nem elemezték, mert nem sikerült megoldani, hogy az unikális ökorendszer beszennyeződése nélkül jutassák le a berendezést. Száz méterre a tó felszíne fölé fúrtak le és végigvizsgálták a jeget, amelyben nagyon sok újszerű élőlényt, mikrobát találtak. Tehát nagyon jó esély van arra, hogy ebben a vízlencsében is van valamiféle élet, ennek a vizsgálata a következő évek feladata lesz” – összegezte Kereszturi Ákos.

(MTI)