Ember a Marson – a bolygó lakhatóvá tételén dolgoznak

Robert Zubrin, a nonprofit Mars Society elnöke úgy véli, megvan a megfelelő technológia ahhoz, hogy a Mars atmoszféráját egy hosszú folyamat során fel lehessen fűteni és ezáltal lakhatóvá tenni. Tudósok egy másik elmélete szerint kolóniákat kellene létrehozni a vörös bolygón, amelyek az ott kialakuló civilizáció úttörői lehetnének.

Wunderli László
2011. 05. 08. 5:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tudósokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogyan lehetne lakhatóvá tenni a vörös bolygót. Egy új elmélet szerint először fel kellene fűteni az atmoszféráját, mivel a Mars felszínén uralkodó hőmérséklet körülbelül –58 Fahrenheit. „Tudjuk, hogyan kell felmelegíteni egy bolygót; most is épp azt tesszük” – mondja Robert Zubrin, a nonprofit Mars Society elnöke, amely csoport elkötelezett a Mars felfedezését illetően. Ahhoz, hogy a Mars jobban hasonlítson a Földhöz, pusztán az üvegházhatást kell megnövelnünk, például úgy, hogy fluorocarbonokat juttatunk a légkörbe, amelyek visszatartják és átveszik a napsugarak melegét. A tetrafluormetán egy egyszerű fagyasztó anyag, ami anélkül is elérné a kívánt hatást, hogy károsítaná az ózont, mint ahogy a többi fluorocarbon teszi – teszi hozzá Zubrin.

Ahogy a Mars melegedne, a fagyott földje megolvadna és szén-dioxidot bocsátana a levegőbe, és az atmoszférába kerülő még több szén tovább gyorsítaná az üvegházhatást, ami az átlag hőmérsékelet 32 Fahrenheitre emelkedését eredményezné. A Mars föld alatti, fagyott vízkészlete megolvadna, és a folyók visszatérnének ősi medrükbe. Aztán amikor a víz elérné a Mars talaját, kioldaná a benne rejlő peroxidokat, ezzel oxigént eresztve a légkörbe. Ez egyelőre még nem lenne elég az emberi életforma számára, de ahhoz igen, hogy a növények megtelepedjenek, ami szintén tovább növelné az oxigénmennyiséget – magyarázza Zubrin.

Amint a növények gyökeret eresztenek, már csak ki kell várni, hogy elég oxigén termelődjön. Ezen a ponton a Mars-kolonisták – akiket Zubrin úgy képzel el, hogy közben egy báziskempingben dolgoznának, és búvárfelszereléshez hasonlót viselnének –, hogy a szükséges oxigénhez jussanak, algát és hínárt ültetnének, ami további táplálékot biztosítana. „Halfarmokat hozhatnánk létre a Marson” – mondja Zubrin. A víz lenne az első környezet, ami alkalmas lenne arra, hogy mesterséges beavatkozás nélkül is nagyobb állatok lakhelyéül szolgáljon. Miután megtelepedtek a halak, szárazföldi állatokat is lehetne hozni a Marsra – például kezdetben rovarokat –, és miután minél több és több oxigén keletkezik, megjelenhetnének a melegvérű állatok is.

Ezt a módszert követve Zubrin úgy véli, hogy ezer éven belül az emberek extra oxigénellátás nélkül is képesek lennének sétálni a Marson. De azt is hozzáteszi, hogy valószínűleg ez idő alatt az emberiség feltalálna olyan módszereket, megoldásokat, amelyek felgyorsítanák a Mars meghódítását, mint például a génmódosított növények, amelyek gyorsabban fotoszintetizálnak. „Meg tudnánk birkózni a feladattal 20. századi technológiát használva – mondja a Mars Society elnöke. – Mégis, ezeket a megoldásokat a jövőben minden bizonnyal profetikusnak és különösnek fogják tartani.”

Mint az első amerikai telepesek

Dirk Schulze-Makuch és Paul Davies tudósok egy másik elméletet dolgoztak ki a Mars meghódítására és benépesítésére. Elméletük szerint a vörös bolygó kolonizálására induló asztronauták feladata az lenne, hogy létrehozzanak egy bázist, ahova idővel több telepes érkezne, és tudományos és technológiai projekteket vezetnének. Úgy vélik, az űrbéli erős radioaktív környezet miatt az ötven-hatvan év közötti korosztály lenne a legalkalmasabb erre a feladatra. Az életkörülmények nehezek lennének, de a tudósok úgy számolják, hogy mintegy tíz évig tudnának az asztronauták a bázison szolgálni.

A missziót robotok által irányított hajókkal kezdenék, amelyek fel lennének szerelve agrárfelszereléssel és szerszámokkal. A robotok feladata lenne a minimális energiaellátás biztosítása. Ezt a legvalószínűbb módon egy nukleáris reaktorral oldanának meg, amit a nap energiájával egészítenének ki. Ez a terv radikálisan csökkentené a Mars gyarmatosításának költségeit – a tudósok számítása szerint a visszaúthoz szükséges üzemanyag és az ellátmány költségei nélkül 80 százalékot megtakaríthatnának, míg jelentős előrelépést tehetnének a jövőbeli kolonizálás irányába.

Egy marsi előőrs – amelyet a projekt végére főként fiatal telepesek népesítenének be – remek megoldás lenne az emberi faj túlélésére, ha a földi életet egy aszteroida vagy más katasztrófa megsemmisítené. Rengeteg érv szól amellett, hogy mind tudományos, mind politikai célokból miért előnyös ez az elgondolás – világítottak rá az ötletgazdák. A csak oda utak stratégiája technológiailag és anyagilag is megvalósíthatónak tűnik. A terv minden bizonnyal számos etikai kérdést vet majd fel, ám a tudósok úgy vélekednek, hogy nem sokban különbözik majd a Marsra küldött emberek helyzete az annak idején Észak-Amerikába küldött telepesekétől, akik szintén úgy hagyták el Európa partjait, hogy kevés esélyük volt arra, hogy valaha is visszatérjenek.

A tervre felfigyeltek a NASA-nál is, és jelenleg több együttműködő fél bevonásával a The 100-Year Starship elnevezés tanulmányon dolgoznak, amelynek az a célja, hogyan lehetne emberi űrutazást megvalósítani egy évszázadon belül. A tanulmány előzetes becslése szerint kormányzati és magántőke bevonása egyszerre lesz szükséges, hogy biztosítsák a hosszadalmas projekthez szükséges technológiai feltételeket – közölte a NASA-val a projektben együttműködő DARPA nevű szervezet.

(popsci.com, news.discovery.com)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.