Lassabban halnak ki

Kétszer olyan lassan megy végbe egyes fajoknak az emberi tevékenység miatti kipusztulása, mint korábban gondolták – írják kutatók a Nature című brit folyóiratban megjelent tanulmányban.

Az eddig alkalmazott mérési módszerek miatt ugyanis túlbecsülték a várható biodiverzitás-vesztést. Az ENSZ-jelentésekben – a 2005-ben készült Az ökoszisztémák állapota az ezredfordulón című jelentésben és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2007. évi jelentésében – alkalmazott módszer alapjában hibás, és túlbecsülik a kihalási arányt – fejtik ki a kutatók, akik szerint a veszélyeztetett fajoknak a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által összeállított „vörös listája” szintén felülvizsgálatra szorul.

Stephen Hubbell, a Kaliforniai Egyetem ökológiaprofesszora szerint a korábbi becsléseket általában 2,5-del kellene elosztani. A kutató ezt matematikai bizonyítékokra és empirikus számokra alapozza. „Ez jó hír, amennyiben több időnk marad a fajok megmentésére. Másrészt viszont újabb gond, mert a helytelenül elvégzett kutatásokat meg kell ismételni” – mondta telefonos sajtótájékoztatóján a professzor.

Az új tanulmány sem vonja kétségbe, hogy a biológiai sokféleség veszélyben van – hangsúlyozták a szerzők, Stephen Hubbell és a kínai Fang-liang He, akik a számítási módszerek felülvizsgálatát szorgalmazzák.

Miután a kihalás arányát igen nehéz közvetlenül mérni, a tudósok a fajok és a felület közötti kapcsolat indirekt megközelítését vették alapul, azaz egy adott felületen talált fajok számából becsülték meg, hogyan nő a fajok száma a terület növekedésével arányosan. A korábbi kutatásokban mintegy harminc éve a szakemberek az ellentétes irányban végezték el a számításokat annak felmérésére, hogy mennyi faj marad, ha csökken a terület. Hubbell szerint ez a módszer téves, az 1980-as években végzett számítások szerint ugyanis 2000-re a fajok felének már ki kellett volna halnia a Földön. Márpedig világos, hogy erről nincsen szó.

(MTI)