A Spinosauridae család tagjai nagyméretű, két lábon járó ragadozók voltak. A szpinoszauruszok egyedi „tüskéi”, a csigolyák hosszú nyúlványai, két méter hosszúra nőttek. Valószínűleg bőr kapcsolódott hozzájuk, ami egy vitorlaszerű szerkezetet alkotott. A legújabb elmélet szerint a legnagyobb ismert húsevő dinoszaurusz lehetett, amely még a Tyrannosaurus rexen is túltett; becslések szerint testhossza elérte a 16-18 métert, súlya pedig 7-9 tonna körül volt.
Az őskövületre Victoria államban bukkantak, ahol a „tüskegyík” csigolyája került elő. A fosszília egy fiatal egyedé volt, amely a kora krétakorban, a 146 millió és 140 millió évvel ezelőtti időszakban élt – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
A melbourne-i Victoria Múzeumban őrzött fosszíliát Paul Barrett, a Londoni Természettudományi Múzeum paleontológusa azonosította, akinek feltűnt, hogy a csont az „Európában” 125 millió évvel ezelőtt élt ragadozó dinoszaurusz, a Baryonyx walkeri („nehéz karom”) csigolyájához hasonlít. Egyazon családba, de más nemhez tartoztak.
A „nehéz karom” testhossza 8-10 méter, súlya pedig két tonna lehetett, s mindkét hüvelykujján egy-egy 35 centiméteres karom volt. Hosszú, krokodilszerű állkapcsában 96 fog sorakozott, és a Baryonyx azon ritka dinoszauruszfajok közé tartozott, amelyek halevők voltak.
„A lelet arról tanúskodik, hogy a dinoszauruszok a feltételezettnél jóval mobilabbak voltak” – vélekedett Paul Barrett, akinek felkeltette a kíváncsiságát a szpinoszaurusz „ausztráliai” felbukkanása. A „tüskegyík” ugyanis a kora krétakorban élt, akkor, amikor az ősi szuperkontinens, a Pangea töredezni kezdett, megalkotva az északi Laurázsiát és a déli Gondwanát. Utóbbi foglalta magában a mai Ausztráliát is.
Korábban a paleontológusok azt feltételezték, hogy a dinoszauruszok szintén két csoportra – egy északira és délire – váltak szét, amelyek között igen kicsi volt az átfedés. Ám ha a szpinoszaurusz Ausztráliában is előfordult, elkeveredhettek más dinoszauruszok is. A brit kutató a szakirodalmat átvizsgálva több olyan tanulmányt is talált, amelyek arról számoltak be, hogy bizonyos fajok egyaránt előfordultak Gondwana és Laurázsia területén.
„A krétakor korai és középső időszaka egy »kozmopolita« világ volt, a dinoszauruszok ugyanazon csoportjai népesítették be a világot annak ellenére, hogy a kontinensek már fizikailag szeparálódtak. A késő krétakorban, amikor a kontinensek a maihoz hasonlatos alakot öltöttek, már mindkét féltekén kialakult a rájuk jellemző élővilág. Északon a Tyrannosaurus rextől kellett rettegni, délen pedig a 9 méteres Carnotaurus, vagyis a »húsevő bika« tartotta félelemben környezetét” – magyarázta Stephen Brusatte, a Columbia Egyetem paleontológusa, aki nem volt részese a kutatásnak.
(MTI)
origo.hu
Tragédia Szekszárdon: holtan találták meg az eltűnt nyugdíjast
