Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben ismertetett eredeti tanulmányban a Harvard Egyetem kutatói feltárták, hogy a ragadozók vizeletében nagy koncentrációban található egy olyan kémiai anyag, amely menekülésre készteti az egereket és patkányokat. Ez az első példa olyan általános jelre, amely lehetővé teszi egy állat számára, hogy azonosítsa potenciális támadóját függetlenül attól, hogy találkoztak-e már korábban.
A kutatók a TAAR betűszóval jelölt szaglóreceptor-családot vizsgálták. Ezek a receptorok különböző számban megtalálhatók a legtöbb gerinces állatban, az egerekben például 15, a patkányokban 17, az emberben pedig 6 van belőle. A Harvard kutatói azt feltételezték, hogy e szaglóreceptorok egyik típusa, a TAAR4 kontrollálja a potenciális prédaállatok ragadozók elől menekülő viselkedését.
Stephen Liberles kutatásvezető és csoportja állatkertekben élő ragadozók és nem ragadozók vizeletmintáit gyűjtötte be, összesen 38 fajtól. A mintákban mérve a 2-feniletilamin elnevezésű vegyület koncentrációját kiderült, hogy annak szintje a ragadozók vizeletében volt a legnagyobb, míg például a növényevők vizeletében háromezerszer kisebbnek bizonyult. A kutatók gyanították, hogy ez a vegyület válthatja ki a menekülő viselkedést.
Az ellenőrzéshez néhány csepp tiszta 2-feniletilamint, illetve oroszlánvizeletet tettek rágcsálók ketrecébe, amelyek ezt követően elkerülték a „szennyezett” területet. Amikor azonban egy enzim segítségével lebontották a vegyületet az oroszlán vizeletében, akkor a szennyezés nem váltott ki menekülő viselkedést a patkányokból és egerekből.
„Sokat tudunk az érzékelésről, és megfigyelhetjük a viselkedést, ám meg kell találnunk az agyban azokat az útvonalakat, amelyek e kettőt összekötik. A TAAR4 erre kínál módot” – mondta Liberles a Nature tudományos magazinnak.
(MTI)
origo.hu
Kávéval öntötte le a bírót, börtönbe kell vonulnia Portik Tamás fiának
