Buborékcsapdákkal vadásznak

Amerikai kutatók a hosszúszárnyú bálnák komplex zsákmányszerző viselkedése nyomába eredtek. David Wiley, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA) tengerbiológusa és csapata a Behaviour folyóirat legutóbbi számában mutatja be, a Maine-öböl hosszúszárnyú bálnái milyen korszerű vizes technológiával fogják el zsákmányukat.

A hosszúszárnyú bálnák – Megaptera novaeangliae – nagytestű szilás cetek, elérhetik a 14 méteres testhosszt is. A sűrűn koncentrálódó, apró zsákmányállatokkal, krillekkel és heringekkel táplálkoznak. A bálnáknak testméretükhöz képest nagy farokuszonyuk van, amely nagyobb tolóerőt nyújt a gyors manőverekhez. Míg más sziláscetek úgy táplálkoznak, hogy gyorsan előrefelé úsznak, a hosszúszárnyú bálnák adaptálódtak azon kifinomult mozgáshoz, amellyel buborékhálókat hoznak létre.

A hosszúszárnyú bálnák úgy kapják el zsákmányukat, hogy komplex táplálkozási manőverekbe kezdenek, melyekhez gyakran levegőbuborék-felhők egyértelműen irányított használata járul a halak összeterelésére. A bálnák azért hozzák létre a buborékhálókat, hogy az apró zsákmányt kis helyre tereljék, és ott tartsák annak érdekében, hogy hatékonyabban tudják felhörpinteni őket hatalmas, szűrős szájukkal. A felszíni megfigyelések alapján ez a táplálkozási viselkedés természetét tekintve mind az egyedek, mind a régiók között változik.

Annak érdekében, hogy még többet megtudjon az ilyen típusú táplálkozásról, David Wiley és csapata digitális készülékeket illesztett a bálnákra, hogy három dimenzióban rögzítse a mélységet és irányt, mely lehetővé teszi, hogy létrehozzák a bálnák úszásának és a buborék kiengedésének háromdimenziós képét.

Az adatok felfedték a buborékok felszabadulását a spirálmozgással felfelé úszás, illetve egy új viselkedés, az úgynevezett „duplahurok” során, ezt korábban nem ismerték. A dupla hurok egy felfelé irányuló spirálmozgást ölel fel a zsákmány összeterelésére, a felszínen egy hatalmas csapást a farkuszonnyal, majd egy második felfelé tartó kitörést, hogy a bálna elkapja az összeterelt zsákmányt. Az eszközök ilyen elrendezése és a zsákmány becélozása ugyanolyan bonyolultnak tűnik, mint az emberszabásúak eszközhasználata az erdőben.

A vizsgálat szerint a hosszúszárnyú bálnák legalább két egyedet felölelő csapatokban dolgoznak, és alkalomadtán a mások által felállított buborékcsapdákból is elrabolják a zsákmányt.

(hirado.hu)