Amikor tavaly egy 13 méteres szürke bálnát szúrtak ki az izraeli Herzliya városa közelében, a kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy az emlős az általában jégbörtönben lévő utat választotta Kanada felett, ahol a meleg idő rövid időre három évvel korábban nyitott meg egy csatornát. Mikroszkopikus szinten az Atlanti-óceán északi részén planktont is találtak, ahol az apróságok legalább 800 ezer éve nem tartózkodtak.
Philip C. Reid, az Alister Hardy Foundation for Ocean Science szervezet kutatója szerint ennek hordereje óriási: „a világunkban a klímaváltozás okozta, jelenleg zajló változás sebességét jelzi”. Reid szerint a Csendes-óceánról érkező ilyen mértékű bevándorlásra utoljára kétmillió évvel ezelőtt került sor, melynek „hatalmas kihatása volt az Atlanti-óceán északi részére”, és mely egyes fajokat kihalásra ítélt, ahogy a jövevények uralták a táplálékért folytatott versengést.
Reid planktonvizsgálata és a bálnával folytatott kutatás – melynek társszerzője Aviad Scheinin – azon közel háromszáz tudományos értekezés közé tartozik, melyek az utóbbi 13 évben születtek, és idén a Clamer Projekt égisze alatt láttak napvilágot. Ezen utóbbi 17, klímaváltozással és óceánokkal foglalkozó intézet együttműködése.
Az Északnyugati-átjáró, mely az Alaszkánál lévő fagyos szigetvilágon halad át Kanada északi részéig, a dokumentált történelem mindössze két alkalmával volt jégmentes egyik végétől a másikig, 1998-ban és 2007-ben. Ám az úszó jég a nyarak folyamán egyre távolabbra és egyre gyakrabban húzódik vissza.
A plankton, melyet korábban csak 800 ezer éves atlanti-óceáni fenékmintákból ismertek, 1999-ben jelent meg a Labrador-tengerben, aztán két évvel később hatalmas számban a St. Lawrence-öbölben. Mára már a New York-i partokig terjedt el – mondja Reid.
A rendkívül veszélyeztetett szürke bálna, melyet 2010 májusában Izraelnél szúrtak ki, egy olyan faj egyede, melyet az 1700-as évek közepén a kihalásig vadásztak az Atlanti-óceánon. Ugyanazon állatot – a farokuszonyán egyedülálló jelek alapján beazonosítható – szúrták ki 22 nappal később a spanyol partoknál, ám azóta nem tudnak róla.
Bár nehéz volt konklúziókra jutni egyetlen bálna segítségével, a kutatók szerint jelenléte a Földközi-tengeren „egybeesik az északi-sarki jég klímaváltozás kiváltotta zsugorodásával, amely azt sugallja, hogy a változás lehetővé teheti a szürke bálnák számára az Atlanti-óceán északi részének újbóli kolonizálását.”
A magányos bálna és két planktonfaj migrációja eddig nem ad sok aggodalomra okot. Reid szerint viszont arra mutat, hogy több fajnak is lehetősége lehet átkelni, amennyiben a sarkvidék megnyílik, és ez a kutatási eredmények kulcsfontosságú üzenete.
(hirado.hu)
origo.hu
Én is félek!
