Titkos magyar katonai térképeket mutatnak be

Az egykori Felső-Magyarország 18. és 19. századbeli titkos katonai térképeiből összeállított válogatást tartalmazó értékes publikációt jelentetett meg a pozsonyi szlovák műemlékvédő hivatal.

A katonai térképészet Szlovákiában 1769–1883 című, szép kiállítású kötet a napokban került a szlovákiai könyvesboltokba. A történelmi térképeket néhány éve a budapesti Hadtörténeti Múzeum bocsátotta a szlovák műemlékvédelmi hivatal rendelkezésére. Bronislava Porubská, a gyűjtemény társszerkesztője szerint ezek a régi katonai térképek még a későbbi korban is hosszú ideig titkosnak számítottak, és a közvélemény nem ismerhette meg őket, holott rendkívül sok és érdekes információt tartalmaznak a mai Szlovákia területéről, annak változásairól.

A 18. és a 19. században a korabeli Felső-Magyarország területét három hosszabb időszakban térképezték fel részletesen: az 1763–1787, az 1806–1869, majd az 1869–1887 közötti években. A könyvben szakkommentárokkal bemutatott titkos katonai térképek ezekből az időszakokból valók. A publikáció hanghordozót (CD) is tartalmaz, amely a térképeken található helységnevek jegyzéke, amely nagyon megkönnyíti az eligazodást és a keresést a térképeken. A térképekhez tartozó leírás eredetileg német nyelvű volt. A jobb tájékozódás érdekében fel vannak tüntetve a mai helységnevek is. „A kiadvány jelentőségét növeli, hogy Szlovákiában első ízben a térképekhez tartalmazó magyarázó jegyzeteket is nyilvánosságra hozták” – mondta Henrieta Zazová, a munka szaktanácsadója.

A térképek rendkívül részletesek, gyakorlatilag mindenre kiterjednek. Nemcsak a főbb és alacsonyabb rendű utakat, hanem még az erdei ösvényeket, folyami gázlókat, vízforrásokat, tanyákat, patakokat, pallókat is bejegyezték. A települések és környékük minden apróságra figyelő, pontos feltérképezése természetesnek számított.

A három térképészeti időszak összevetéséből nagyon jól láthatók Felső-Magyarország változásai is. Ezt jól mutatják azok a jelek is, amelyeket a térképeken használtak az alkotók. Míg az első időszakban 72 jelet használtak a térképészek, addig a másodikban már kétszer annyit, míg a harmadik időszakban több mint 180-at. A harmadik időszakban például már a gázlókat is megkülönböztették és körülírták: gyalogosoknak, lovaknak, szekereknek. Míg az első időszakban csak a folyami kikötőket jelezték, a harmadikban már hétféle kikötőt és hajógyárat különböztettek meg, a vasútból is hatféle volt. Nagyon érdekesek azok a részek is, amelyek az egykori térképészeti munkák leírását tartalmazzák.

(MTI)