Virtuális forradalom a patológiában

Virtuális 3D mikroszkóp kifejlesztéséért első alkalommal jelöltek magyar kutatót az Európai Feltalálói Díjra. Molnár Béla, a Semmelweis Egyetem sejtanalitikai laboratóriuma vezetőjének digitális szövettani laboratóriuma meghódította a világot, már közel 500 magyar fejlesztésű virtuális mikroszkóprendszer (tárgylemez-digitalizáló és -vizualizáló program) működik szerte a világban.

– Mikor és hogyan indult a digitális mikroszkópia és az ön karrierje?
– Orvostanhallgató voltam még, mikor az egyetem mellett programoztam. A tudományos kutatás keretében ezeket a programokat használták a kollégáim, az onkológiai intézetben kifejezetten mikroszkopikus képek feldolgozására. A lökést az adta, mikor sejtfelismeréssel foglalkoztam, azaz hogy egy sejt daganatos-e vagy sem. Hat-hét éve dolgoztam már ezen a területen, mikor belém hasított a gondolat: miért nem csinálunk szövettani képfeldolgozást? Mit kellene másképp csinálni, hogy a szövetet, amit főként diagnózisra használunk, digitalizálni lehessen? A sejtek akkora méretűek, hogy beférnek a mikroszkóp látómezőjébe, de a teljes szövetnek már nagyobb térre van szüksége, hogy egyben látható legyen. Az optikai mikroszkóp nem volt alkalmas arra, hogy egy szövetet nagyíthassunk és több részét egy helyen vegyük górcső alá. Tehát kellett egy olyan rendszer, mellyel kicsinyíteni és nagyítani tudok, szükség volt egy digitális tárgylemezre. Ez 1997-ben volt. Volt egy motorizált mikroszkópunk ugyan, de az nem volt erre alkalmas. A piacon azonban nem volt más, nem volt jobb. És pénz sem volt.

– Mégis belevágott.
– Két kisgyerekem volt akkor, házépítés előtt álltunk. Úgy véltem, akik házat építenek, sokszor nem tudják befejezni, sokan elválnak. Ezért nem építkeztem, hanem azt a pénzt fektettem bele mindenbe, hiszen reális esélyét láttam annak, hogy az általam megálmodott virtuális diagnosztika megvalósulhat. És szerencsére jól döntöttem, ma már több mint 100 embernek adunk munkát, és piacvezetők vagyunk Európában a termékkel.

– Mikorra készült el az első virtuális 3D mikroszkóp?
– Az első prototípust 2000-ben avattuk fel, amit a rá következő években továbbfejlesztettünk, és jutottunk el oda, ahol most vagyunk. A digitális szövettani laboratóriumért 2003-ben elnyertük a Magyar Innovációs Nagydíjat. Szerződést kötöttünk egy német optikai céggel, a Carl Zeiss-szel, ami saját márkanév alatt értékesítette a terméket. 2009-ben, a szerződés lejárta után úgy döntöttünk, magunk visszük tovább, és felépítettünk egy ma már világszintű disztribúciós és szervízhálózatot. Ez annak köszönhető, hogy a termék és a cég híre jó volt, és egyre több patológiai intézetből kerestek fel minket, hogy az addig használt optikai mikroszkópot az általunk kifejlesztett digitalizált rendszerre cserélnék, mivel az gyorsabb és pontosabb diagnózist tesz lehetővé.

– Miben rejlik az ön által létrehozott technológia jelentősége? Mitől úttörője ez a szövettani elemzéseknek?
– Olyan ez, mint az írógép és a szövegszerkesztő. Volt az írógép, amivel tudtunk levelet, szöveget írni. A szövegszerkesztő új lehetőségeket nyitott: rögzítés, átrendezés, törlés, újraírás. Az optikai és a digitális mikroszkóp hasonló jellegű. Az előbbinél a mintát elhelyezem, de több mintát, ahány egy beteghez szükséges, sosem tudok egy helyen összevetni, egymásra helyezni, hiszen itt mindig csak egy képet látunk. Ezzel szemben a digitális mikroszkópban látható az összes minta, összetehetem 3 dimenzióba, tudok rá írni, számolni, adatokat rögzíteni. Ráadásul mindezt úgy tehetem meg, hogy nem kell ott lennem, ahol a minta van, mert a rendszerrel bárhova eljuttatható a digitális tárgylemez.

– Hol és milyen területen segíti az orvosok munkáját a digitális mikroszkóp?
– Eddig közel 500 rendszert adtunk el. Ennek jelentős részét a gyógyszeripari kutatásban használják. A második a genetikai kutatás területe, de az oktatásban és egyre inkább a diagnosztikában veszik hasznát. Az eladott termékek negyede az Egyesült Államokba került, 70 százalékát Európában, és 10 százalékát Ázsiában vették meg. Hazánkban 12 rendszer van, egyetemeken, közkórházakban, gyógyszergyártásban. A Semmelweis Egyetemen a diagnosztikában, az oktatásban és a kutatásban is használjuk.

– A betegek számára milyen előnyt tud nyújtani a rendszer?
– Főként az onkológiában segít, a célzott terápiákban, ahol a daganatot okozó hibás génműködést próbálják megtalálni. Egyes eseteknél korábban vagy a mintát, vagy a beteget kellett egyik kórházból a másikba küldeni, amire ma már nincs szükség, mert a minta szkennelésével rövid idő alatt bárhova eljuttatható.

– Az önök cége és a fejlesztés 100 százalékban magyar tulajdonban van. Ez fontos szempont volt?
– Láttam szomorú történeteket, miként kebelezték be külföldi cégek a magyar találmányokat. A világ szeret minket, ha fogyasztók vagyunk, de ha nekünk van valamink, ami másnak is hasznos lehet, és még gazdasági lehetőséget is rejt, már versenytársak, ellenfelek vagyunk. Ha a magyar fejlesztésnél egy külföldi tulajdonosnak túl nagy szerepe lett, a magyar cég meghalt. Szerencsére itthon kezd kialakulni egy erős egészségügyi ipar, labordiagnosztika, EKG, RTG, CT, izotóp diagnosztikai területekre. Ezek a cégek mind magyar kézben vannak, sőt még tőkét sem vontak be. Az új kormányzatnak is látnia kell, hogy sem a külföldi bevonások, sem a tőkejuttatás nem segített a hazai cégeknek. Ezek a cégek inkább egyetemi kapcsolatokat építettek ki, részt vettek kutatásfejlesztési konzorciumokban, pályázatokban. A mi esetünkben a Semmelweis Egyetem innovációs kezdeményezései, partnercégeink (ASK-M, dr. Virág Tibor) adták meg azt a versenyelőnyt, amivel elsők tudtunk lenni. Azok maradnak talpon, akik megfelelő szakmai háttérrel rendelkeznek, és elhivatottsággal küzdenek itthon és növekednek exportból.