Elég régen felegyenesedtünk

Távoli őseink idejük java részét ugyan még a fákon töltötték, de komfortosan érezték magukat a talajon, és már 3,5 millió éve, a feltételezettnél kétmillió évvel korábban felegyenesedve jártak – állítják brit kutatók.

A Liverpooli Egyetem kutatói az úgynevezett laetoli lábnyomokat vizsgálták. Az emberfélék három egyede gyalogolt végig 3,5 millió éve a friss vulkanikus hamurétegen, nyomaik a szemerkélő esőnek köszönhetően cementálódtak, majd további hamuréteg fedte be őket. A lábnyomokat 1976-ban tárták fel Tanzániában – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. Két egyed egyszerre haladt át a területen, a harmadik pedig nem sokkal később.

„Némely kutató úgy véli, hogy a laetoli lábnyomokat olyan lények hagyhatták hátra, akik az emberszabású majmokhoz hasonlatosan félig felegyenesedve jártak, szerintünk azonban teljesen felegyenesedve közlekedtek. Sok szempontból nagyon »modern« lábnyomokról van szó” – hangsúlyozta Robin Crompton, a Liverpooli Egyetem kutatója. A brit tudósok a nyomokról igen precíz digitális felvételeket készítettek, majd megvizsgálták, hol mélyebbek, hogy kiderítsék: az ujjak, vagy a sarok fejtett-e ki járáskor nagyobb erőt. A laetoli nyomokat a kutatók összehasonlították modern emberek lábnyomaival, akik általában cipőt viselnek. Megvizsgálták kenyai és indiai lakosok lábnyomait is, akik főleg mezítláb járnak, ahogy a felegyenesedve járó csimpánzok és bonobók lábnyomait is. „A laetoli nyomok beleillenek a modern ember lábnyomainak »spektrumába«. Az »emberszerű« járás igen korai példája” – magyarázta Robin Crompton, kiemelve, hogy az emberfélék a nagy lábujjukkal lökték el magukat a talajtól, míg a jelenkori emberszabású majmok talpuk középső részével.

10 kilométert még legyalogoltak

Az egyetlen emberféle, amely a lábnyomok keletkezésének korában a térségben élt, az Australopithecus afarensis. E faj „emblematikus” alakja Lucy, a 3,2 millió éve élt nőstény, amelynek csontvázát 1974-ben tárták fel az etiópiai Afar-medencében. Bár Robin Crompton meggyőződése szerint a felegyenesedett testtartás évmilliók óta azonos, a kutató úgy véli, hogy az Australopithecus afarensis ideje java részét mégis a fákon tölthette. „Még képtelenek voltak hosszabb távolság megtételére a talajon. Legyalogoltak vagy tíz kilométert, de semmiképp sem kétszázat” – emelte ki a tudós.

A szárazabbá váló éghajlat az erdők fokozatos eltűnéséhez vezetett, így nehezebbé vált a fákon való közlekedés, és az emberfélék a földre kényszerültek. „Sikeresen kihasználták a kétlaki élet lehetőségeit: képesek voltak a talajon járni, de veszély esetén felmenekültek a ragadozók elől a fákra. A két lábon való járás képessége nem a talajon, hanem a fákon fejlődött ki” – vélekedett Robin Crompton. David Raichlen, az Arizonai Egyetem kutatója, aki nem volt részese a vizsgálatnak, arra mutat rá, hogy bár ügyesen kihasználták a fák kínálta lehetőségeket ezek a hominidák, lábfejük nélkülözött néhány olyan mászási adaptációs „megoldást”, amelyek a többi majmok sajátjai.

(MTI)