Andrea Bonisoli-Alquati olasz biológus éppen csapattársai között ücsörög Csernobil igen kevés éttermeinek egyikében. A félig üres, kopottas étkezdében Andrea első vacsoráját fogyasztja egy hatnapos tudományos kiránduláson, mely során az atomerőműt körülvevő 30 kilométeres tilalmi zónában fognak „barangolni”. A tudós egy 12 főből álló nemzetközi kutatócsapat tagja, akik azért merészkednek a veszélyes területre, hogy tanulmányozzák az 1986-os baleset utáni ökoszisztémát.
A katasztrófát követő 25 évben – bár folyamatosan hullott a területre radioaktív por – a belvárost és a fő utakat megtisztították. Manapság számos terület elég biztonságos ahhoz, hogy turisták látogassák. De ez a csapat szándékosan az elburjánzott legelőket és erdőket célozza meg; a leginkább szennyezett, és egyben legveszélyesebb részeket. Azt szeretnék megtudni, milyen hatásai vannak a nukleáris balesetnek a megmaradt élővilágra.
Posztapokaliptikus zóna
Tim Mousseau, kanadai csapatvezető úgy véli, ez a hely egy a tudósok számára ellenállhatatlan, valódi „természetes laboratórium”. Ő és dán kollégája, Anders Moller ökológus immár 12 éve dolgoznak együtt ebben a zónában.
A csapat első napja reggel 04:30-kor indul; a hajnali fényben a táj hátborzongatóan nyugodt és szép. Olyan, mintha a természet végül mégis megnyerte volna a csatát, de Mousseau professzor szerint ez csak a megtévesztő látszat.
Sokan valami holdbéli tájra számítanak, mikor ide érkeznek, így nagyon meglepődnek a fák, madarak és emlősök láttán. Gyakran ebből azt a következtetést vonják le, hogy nem is olyan rossz a helyzet. De valójában jelentős változások figyelhetők mind a populációt, mind a biodiverzitást (fajok száma) illetően az övezetben – egyenesen arányosan a fertőzés szintjével.
Ugyanakkor ez a nézőpont a Csernobil körül folyó tudományos vitának csak az egyik oldala. Dr. Jim Smith, radioökológus, aki már 20 éve tanulmányozza Csernobil környékét, úgy véli, nincs rá bizonyíték, hogy jelentős kárt okozott volna a katasztrófa az élővilágban. Viszont az általa végzett laboratóriumi vizsgálatok korlátozottak, hiszen az állatokat nem tudja természetes környezetükben vizsgálni, és gyakran rövid idő alatt kénytelen elvégezni munkáját. Dr. Smith saját kutatásainak középpontjában a vízi ökoszisztémák álltak. Furcsa módon ő igen nagy biológiai sokféleségre lett figyelmes a leginkább szennyezett a zónában található tavakban.
Professzor Mousseau viszont pont az ellenkezőjét tapasztalta, nem csak a madarak, hanem az emlősök és a rovarok esetében is. Az erősen szennyezett területeken kevesebb, mint feleannyi faj él, mint a tisztább területeken – állítja a tudós. Az, hogy a zóna viszonylag tiszta és nagyon szennyezett részekből, patchwork-szerűen áll össze, még zavarosabbá teszi helyzetet. A zónán átvezető utakat torz fenyők szegélyezik; tűleveleiket, ágaikat károsította a sugárzás, így a göcsörtös, lidérces alakzatokat vettek fel. Ugyanakkor vannak nagy kiterjedésű, sűrű erdők is.
Mérgezett vadon
A második reggelen a csapat az erőmű közvetlen közelébe merészkedik. Az egykori hűtőtorony árnyékában állítják fel a madarak befogására szolgáló eszközöket. Minden évben visszajönnek ugyanerre a helyre, hogy felhúzzák hálóikat az elhagyatott házak és az erdő közé, majd tanulmányozzák a zónában élő madarak életét.
Egy kőrisfa alá építik fel a „laboratórium tábort”. A piknikasztalok laboratóriumi padként szolgálnak, és egy zajos, benzines generátor látja el árammal időről időre a mikroszkópot és más felszereléseket.
Az asszisztensek csapata rendszeresen ellenőrzi a hálókat, minden egyes madarat óvatosan kioldva. Professzor Mousseau és Dr. Moller egyenként óvatosan vizsgálja meg őket; méréseket végeznek, valamint vér- és spermamintát vesznek. Gyakorlatilag minden nap egy 16 órás szabadtéri adatgyűjtési akció, aminek köszönhetően tucatnyi tudományos folyóiratban megjelenő publikációnak biztosítanak adatokat.
Az érme másik oldala
Dr. Sergii Gashchak, a Csernobil Központ kutatója, kritizálta a csapat eredményeit. Úgy hiszi, az emberi befolyás hiányának köszönhetően virágzik az élővilág az övezetben. Dr. Smith is úgy véli, most, hogy az emberek elköltöztek egyértelművé vált, hogy mindennapi tevékenységük sokkal több kárt okozott, mint a baleset után megmaradt szennyeződés.
Hogy a sugárzás károsította-e Csernobil élővilágát továbbra is nyitott kérdés. Ahogy arra professzor Mousseau is rámutat, még mindig nincs átfogó, publikált „népszámlálás” az övezetben élő állatokról, ami alapján meg lehetne válaszolni azt. A csapat legújabb madarakon végzett vizsgálatai arra utalnak, hogy a szennyeződés összefügg egy ritka genetikai módosulással. Az év elején közzétett tanulmányuk szerint a tilalmi zónában élő madarak agya kisebb.
A csapat egyik tagja, Gier Rudolfsen, a Norvég Sugárvédelmi Hatóság biológusa a hím madarak nemi szerveit érintő változásokra összpontosította kutatásait. A spermium termelés állítólag nagyon érzékeny a sugárzásra. A DNS-lánc állandó szakadásának és másolásának folyamata, ami a több millió spermium minden napi előállításához szükséges, könnyen megbomolhat.
A legszennyezettebb területeken a hím madarak kevesebb spermát termelnek és amit előállítanak, az lassabban úszik. Így valószínűnek tűnik, hogy a madarak termékenységét igen rosszul érinti a sugárzás, és a többi fajnál is ugyanez tapasztalható – állítja Dr Rudolfsen.
Boldogító távozás
A kutató szerint roppant különleges érzés a csernobili zónában érkezni. Bár a szennyezés szemmel nem látható, mégis észrevehető például abból, hogy kevesebb madár énekel reggelente. A Red Forestben, azaz a Vörös Erdőben (az atomerőmű 10 km² körzetében található erdő, mely új nevét a katasztrófa után kapta a fenyőfák elszíneződése miatt), nem hallható az a hajnali koncert, amit elvárna az ember egy erdőben.
Az utazás utolsó estéjén a csapat lebontja a négyes számú reaktor közelében felállított megfigyelő államosokat. Huszonöt évvel a tragédia után egy rozsdásodó, szivárgó szarkofág borítja a létesítményt. Egy csapat építőmunkások minden nap dolgozik ezen az építményen, mely arra hivatott, hogy megvédje és stabilizálja a reaktort.
Mindig egy igazi kaland idejönni – meséli Dr Mousseau – , de örülök, mikor távozhatok – teszi hozzá. A tudóscsapat következő „kirándulása” Fukushimába vezet majd. Azt remélik, hogy ott is a csernobilihoz hasonló vizsgálatokat végezhetnek a tilalmi zónában.
(BBC)
origo.hu
Zelenszkij megtámadta a Voks 2025-öt és köszönetet mondott a Tisza Pártnak
