A kutatók az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem múzeumában őrzött ötvenöt 19. századi koponyát vizsgáltak, amelyek tizenkét országból – Angliából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Indiából, a Kanári-szigetekről, Kenyából, Kínából, Mikronéziából, a skandináv államokból, Szomáliából és Ugandából – származnak.
Az antropológusok meghatározták a szemüreg, valamint az agykoponya térfogatát, és összevetették az adatokat a származási ország földrajzi helyzetével. Mint kiderült, a paraméterekből következtetni lehet a földrajzi szélességi fokra: a legnagyobb agytérfogattal a skandinávok rendelkeztek, míg a legkisebbel a mikronéziai népesség. „A nagyobb agytérfogat nem azt jelenti, hogy az adott népesség okosabb, hanem esetükben nagyobb az úgynevezett vizuális cortex területe, az agykéregnek azon része, amely a szemtől kapott információt dolgozza fel” – magyarázta a kutatásokat irányító Eiluned Pearce.
Robin Dunbar oxfordi professzor, a tanulmány társszerzője viszont azt emelte ki, hogy milyen gyorsan alkalmazkodott az ember a zord északi körülményekhez. „Az ember mindössze néhány tízezer éve telepedett meg Európa és Ázsia északi részein, de látórendszerük meglepően gyorsan alkalmazkodott a zord körülményekhez – az év nagy részében borús időjáráshoz, a kevés fényhez, a hosszú és sötét telekhez” – emelte ki Robin Dunbar.
(MTI)
origo.hu
Földre dobta a magyar kokárdát és transzgender zászlót vett elő egy drag queen a Pride színpadán
