Veszélyben az ikon

Rohamtempóban csökkent a kétkarmú teknősök száma az elmúlt harminc évben – derítették ki ausztrál és brit kutatók. Az egyedi megjelenésű hüllő nemzetközi természetvédelmi ikonná vált, mivel nincsenek közeli rokonai, az édesvizű tavakban és folyókban élő teknősök közül pedig a kétkarmú alkalmazkodott leginkább a víz alatti élethez. A húsa és tojásai iránti kereslet azonban ahhoz vezetett, hogy Pápua Új-Guineában, egyik fő otthonában a helyi lakosság túlzott mértékben halássza.

A kétkarmú teknős embriói a tojást körülvevő hőmérséklet függvényében alakulnak hímmé vagy nősténnyé, a teljesen kifejlett embriók pedig késleltetni tudják kelésüket. A kutatók érdeklődését a teknősök családfájában elfoglalt egyedülálló helyzetük is felkeltette. A faj ugyanis az egyetlen túlélője az egykor széles körűen elterjedt Carettochelyidae családnak, és mindössze Ausztrália északi részén, valamint Új-Guinea szigetén él. „Annak ellenére, hogy édesvízben él, tengeri teknősökkel is mutat hasonlóságot. Végtagjai például evezőformájúak, ujjai ugyanakkor mozgathatók – magyarázta a BBC-nek Carla Eisemberg, a Canberrai Egyetem professzora. (Az állomány hanyatlásának részleteit a Biological Conservation című szaklapban tették közzé a kutatók.) – Ez azt jelenti, hogy közbülső állomása lehet az édesvízi teknősök tengeri teknőssé válásának, így tanulmányozásával többet tudhatunk meg a tengeri teknősök evolúciójáról.”

A tudósok Pápua Új-Guinea Kikori régiójában mérték fel a tojások és kifejlett teknősök számát, de vizsgálták azt is, mennyi teknős és tojás került a helyi piacokra és fogyasztásra a folyók menti falvakban. Mark Rose, a cambridge-i (Nagy-Britannia) Fauna and Flora International szervezet kutatója 1980 és 1982 között végzett hasonló felmérést a kétkarmú teknősökről, így az akkori és mostani eredményeket össze tudták hasonlítani. Az adatok alapján a falusiak a felmért fészkek több mint 95 százalékát kifosztották. A nőstények mérete a harminc év alatt megcsappant, a nagyobbakat ugyanis eltávolították a populációból. A faj várható élettartama is rövidebb lett.

A kétkarmúteknős-populáció egyedszáma 1981 óta több mint ötven százalékkal apadt – összegezte Eisemberg. Mivel hasonló veszélyek fenyegetik Pápua Új-Guinea egészén, szerinte máshol is ilyen mértékű hanyatlással lehet számolni. A faj kizsákmányolásának fokozódása elsősorban a lakosság gyarapodására vezethető vissza: egyre több falu létesül a folyók mentén a törzsi háborúk megszűntével. Az új technológiák, például modern halászati eszközök alkalmazása is hozzájárul a túlzott mértékű halászathoz.

(MTI)