A Journal of Glaciology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban kutatók, geológusok és más szakemberek úgy fogalmaztak, korábban más természeti jelenségeket, a Déli-sarkhoz közelebbi történéseket próbáltak összefüggésbe hozni a jégtömbök leszakadásával. Később azonban a Richter-skála szerinti 8,8 erősségű földrengés és az azt követő cunami felé terelődött figyelmük, azt kutatták, milyen természeti következményekkel járhatott a pusztító katasztrófa – fogalmazott az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Goddard Space Flight Center nevű intézményének egyik képviselője.
Szakemberek műholdfelvételek segítségével megfigyelték, hogy új jéghegyek jelentek meg a déli vizeken nem sokkal azután, hogy a szökőár okozta nagy hullámok elérték az Antarktiszt. Mintegy 18 órával a földrengés után és körülbelül 13 600 kilométerre az északi féltekén fekvő Japántól délre szinte „élőben” lehetett megfigyelni a jégdarabok leválását a Sulzberger-selfjégről, amely legalább 46 éve teljesen stabil volt, nem „töredezett”.
Tudósok szerint ez az első közvetlen megfigyelés, amely összefüggést mutat a cunamik és a sok ezer kilométerre fekvő jégtáblák megtörése között. „A múltban is láttunk leválásokat, és kerestük azok forrását” – mondta a NASA szakembere. „Ez alkalommal fordítva volt, rögtön tudtuk, hogy a japán szökőár a közelmúlt egyik legfontosabb eseménye volt, és nagy hullámokat generál, így ezúttal a forrás volt meg, ami lehetővé tette a következmények megfigyelését” – mondta Kelly Brunt.
(MTI)
origo.hu
„Sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon!” – Kocsis ezúttal sem kímélte a Tisza-vezért
