Ezek az őshüllők mégsem raktak tojást

A mezozoikumban élt hatalmas tengeri őshüllő fosszíliái szolgáltatták az első bizonyítékot arra nézve, hogy a plezioszauruszok nagyobb valószínűséggel voltak elevenszülők, mintsem tojásrakók. A leletet ismertető tanulmány a Science pénteki számában látott napvilágot.

A paleontológusok régóta feltételezik, hogy a nagytestű őshüllők, amelyek a korabeli tengerek csúcsragadozói voltak, végtagjaikból ítélve aligha lettek volna képesek kikecmeregni a vízből, hogy a szárazföldön rakják le tojásaikat. Elméletükre eddig nem volt egyetlen közvetlen bizonyíték sem.

A négy evezőlapátszerű végtaggal rendelkező Polycotylus lattipus a kígyó és a teknős sajátságos keveréke volt. A csaknem ötméteres ragadozó valamikor a 78 millió és a 72 millió évvel ezelőtti időszakban élt, fosszíliáit 1987-ben fedezték fel Kansas államban. A kőzetbe zárt ősmaradványokat a legutóbbi időkig a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum raktárában őrizték, míg F. Robin O’Keefe, a Marshall Egyetem paleontológusa és Luis Chiappe, a múzeum dinoszaurusz-részlegének az igazgatója ki nem szabadította a csontvázat. A fosszília belsejében fedezték fel az embrió csontvázát: parányi bordákat, 20 csigolyát, váll-, medence- és végtagcsontokat.

O’Keefe és Chiappe párhuzamot vont a plezioszaurusz és a jelenkori bálnák között, amelyek szintén viszonylag nagyméretű utódokat hoznak a világra. „Az elevenszülés feltételezi a társas kapcsolatokat és a kicsinyek gondozását. Így a plezioszauruszok társas csoportokat alakíthattak, viselkedésük sokkal inkább emlékeztetett a modern bálnákéra vagy delfinekére, mintsem más hüllőkére” – vélekedett O’Keefe.

A plezioszauruszok (Plesiosauria) a mezozoikum idején élt tengeri hüllők voltak, amelyek a dinoszauruszokkal együtt tűntek el 65 millió évvel ezelőtt a Földről. Minden idők egyik legnagyobb tengeri ragadozó csoportját képezték: legkisebb kifejlett egyedeik kétméteresek lehettek, a késő triász ichthyoszauruszai azonban a 23 méteres testhosszt is elérték.

A széles testű állatok megőrizték két pár végtagjukat, amelyek nagy, evezőlapátszerű uszonyokká fejlődtek. Különböző fajtáikat elsősorban a fejük és a nyakuk méretei alapján szokták megkülönböztetni. A Plesiosauroidea alrend tagjai hosszú nyakúak voltak, és valószínűleg a sekély vizekben éltek. A Pliosauridae és a Rhomaleosauridae családok egyedeinek ezzel szemben rövidebb volt a nyakuk, nagy, hosszúkás a fejük, és a mélyebb vizeket kedvelték.

(MTI)