Lehet, hogy Butch Cassidy, a vadnyugat egykori fenegyereke, aki a történészek szerint Bolíviában végezte egy 1908-as tűzharcban, mégis megmenekült, és álnéven, békében öregedett meg Washington államban? Ezt sugallja egy most felbukkant 1934-ből származó kézirat, amelyben – egyes kutatók szerint – maga Cassidy írta meg saját kalandos életrajzát.
A Bandit Invincible: The Story of Butch Cassidy (Legyőzhetetlen bandita: Butch Cassidy története) című kétszáz oldalas kézirat a könyvritkaságokat gyűjtő utahi Brent Ashworth és Larry Pointer montanai író szerint maga a bizonyíték. Az írásban ugyanis olyan elemek szerepelnek, amelyeket senki más nem tudhatott, csak maga Cassidy. A kézirat tehát nyilván nem is regényes életrajz, hanem önéletrajz – állítják Ashworthék. Úgy gondolják, Cassidy lehetett az 1937-ben elhunyt, magát William T. Phillipsnek nevező gépész, aki egy feleekkora terjedelmű, azonos című regényt írt: ez a kiadatlan munka már korábban ismertté vált.
Az érvelés azonban korántsem győzte meg a téma minden szakértőjét. Dan Buck Cassidy-kutató szerint a most előkerült írásnak nem sok köze van Cassidy valódi életéhez, de ahhoz sem, amit eddig tudni lehetett arról.
A történészek abban nagyjából egyetértenek, hogy a vadnyugati bandita 1866-ban az utahi Beaverben látta meg a napvilágot Robert LeRoy Parker néven egy mormon családban. Első bankrablását 1889-ben követte el Telluride-ben, majd marhatolvajokkal rejtőzködött Észak-Wyomingban, de még az előtt odébbállt, mielőtt a marhatulajdonosok 1892-ben rajtuk ütöttek volna. Egy évre mégis rács mögé került három lopott ló miatt, a következő húsz évben azonban Vad bandájával végigfosztogatta Nyugat- és Dél-Amerika bankjait és vonatait.
A Bandit Invincible szerzője úgy beszél Cassidyről, mint akit gyerekkora óta ismer. Ashworth szerint – bár valóban megváltoztatta emberek és helyszínek nevét – olyan pontos részletekkel szolgál, amelyeket Cassidyn kívül senki sem tudhatott. Többek között szerepel a kéziratban egy leírás arról, amikor egy bíró 1895-ben meglátogatta a börtönben. Egy korabeli levélben a Cassidyt elítélő bíró a banditát meglátogató kollégájára hivatkozva hasonlóképpen írta le a találkozást.
Dan Buck viszont úgy véli, Phillips és Cassidy bizonyára ismerték egymást, ezért olyan jól informált a szerző. Ő és történész felesége, Anne Meadows 1991-ben feltártak egy sírt a bolíviai San Vincente-ben, amelyről úgy gondolták, abban Cassidy és barátja, a Sundance kölyök néven elhíresült Harry Longabaugh maradványai vannak. A DNS-teszt nem igazolta feltevésüket, ám Buck továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kutatásai bizonyították: a két bandita 1908-ban egy bolíviai rajtaütés során lelte halálát. (Erről szól az 1969-ben készült híres hollywoodi film, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök is Paul Newman és Robert Redford főszereplésével.)
Sundance kölyök legendája sem foszlott szét, de a Cassidyről szóló hírek még buzgóbban sokasodtak az idők során: öccse és húga is azt állította, hogy 1925-ben látogatóban jártak nála egy utahi családi farmon. A kézirat valóságos kincsesbánya lehet Hollywoodnak: a sztori szerint a Butch-Sundance pároson egy vonatrablás során ütött rajta a bolíviai lovasság. Sundance meghalt, ám Cassidynek sikerült Európába menekülnie, ahol Párizsban átszabatta az arcát. Visszatérve Amerikába pedig újból összejött egy korábbi wyomingi barátnőjével.
Phillipsről az első ismert dokumentum 1908-ból származik, és arról tudósít, hogy elvette Gertrude Livesayt a michigani Adrianban. Phillips és felesége 1911-ben költöztek Spokanéba, ahol évekkel később legközelebbi barátainak elárulta, hogy ő volt a hírhedt bankrabló. 1934-ben Wyomingba ment, és Cassidy korábbi barátnői később azt mondták, a bandita tért vissza azon a nyáron, mesélt a Vad bandáról, és egykor elásott zsákmánya után kutatott.
Pointer az 1970-es években interjút készített Phillips azóta elhunyt örökbefogadott fiával, aki ugyancsak azt állította, mostohaapja volt Butch Cassidy. Mivel Phillipset elhamvasztották, nincs mód arra, hogy DNS-teszttel bizonyítsák az azonosságot.
(MTI)
origo.hu
Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál
