Randi Foraker és munkatársai a koszorúér-betegség okozta halálozást vizsgálták négy amerikai közösségben 1992 és 2002 között. Több tényező között megvizsgálták, hogy a különböző társadalmi és gazdasági környezetben élők életesélyei milyenek.
Az derült ki, hogy ha a házszomszédok szegények voltak, mind a fehér bőrű, mind a színes bőrű lakosság esetén többen haltak meg szívbetegség következtében, mint a jómódú környezetben. Az Amerikai Szívszövetség adatai szerint a kórházon kívüli szívmegállásesetek 80 százaléka otthon történik, a családtagok vagy a szomszédok szeme láttára, mégis csupán 6,4 százalékuk éli túl a szívrohamot, és az esetek 60 százaléka hirtelen szívhalálnak minősül.
Foraker professzor és munkacsoportja csaknem négyezer haláleset adatait elemezte, amelyek mindegyikét halálos szívrohamnak jelentették. Hirtelen szívhalálnak az esetek fele minősült, vagyis a tünetek vagy panaszok kezdetétől egy órán belül beállt a halál. Minden esetben nemcsak az áldozat otthonát, hanem a szomszédság adatait is elemezték, osztályozták a társadalmi-gazdasági viszonyokat.
A kutatók megjegyzik, hogy a halál kockázata bőrszínre való tekintet nélkül kisebbnek bizonyult, ha a háztartást a család valamelyik nőtagja vezette. Az alapvető eredmény viszont mindenképp az volt, hogy a szegény társadalmi környezet jelentősen növelte a szívhalál esélyét. A kutatók azt tervezik, hogy vizsgálataikat kiterjesztik a szívelégtelenségben szenvedő betegek otthoni ellátására. Azt remélik, hogy az ilyen társadalmi szempontból segítséget igénylő területeken a jobb járóbeteg-ellátás, tájékoztatás segíti a betegek megfelelő kezelését.
A kritikusok viszont megkérdőjelezik az egész vizsgálatot, mert nem derül ki, hány hirtelen halál miatt összeesőt próbáltak újraéleszteni, hiszen lehetséges, hogy a jobbmódú, tanultabb szomszédság esetén többször, megfelelőbb módon igyekeztek segítséget nyújtani.
(MTI)
origo.hu
Kezdődik a Kormányinfó – kövesse élőben az Origón!
