Halálos futássá is válhat

Nagyobb a kockázata a szívritmuszavar kialakulásának a sífutást űző élsportolóknál. A rizikó a testi igénybevétel intenzitásának növelésével és a versenyeken való részvétel gyakoriságával párhuzamosan nő.

Az eredményre 47 500, 1989 és 1998 között a 90 kilométeres Vasaloppet versenyen szereplő élsportoló részvételével végzett kutatás végén jutottak a szakértők. Tanulmányukat az augusztus végi párizsi Európai Kardiológus-kongresszuson (ESC) mutatták be – közölte közleményben csütörtökön az Osztrák Kardiológustársaság. Azoknál az atlétáknál, akik már hétszer vagy ennél is többször vettek részt ezen a rendkívül megterhelő versenyen, 29 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki szívritmuszavar a verseny után, mint azoknál, akik először teszik meg a távot.

A leggyakrabban a szívritmuszavar leginkább elterjedt formáit figyelték meg a sportolókon. A szakirodalom szívritmuszavarnak nevez minden olyan zavart, amelynek következtében a szív a normálisnál gyorsabban vagy lassabban ver. „Minden mellékhatásuk ellenére az állóképességet erősítő sportok a legjobb eszközt jelentik a betegségek megelőzésében, és szinte garantálják a jobb életminőséget és a várható élettartam növekedését” – mondta Josef Niebauer, a Salzburgi Egyetem szakértője. Niebauer hozzátette: „Összességében nagyon körültekintően kell bánni ezekkel a tanulmányokkal, és megfelelően kell kommentálni őket, hiszen alaptalanul képesek azok malmára hajtani a vizet, akik kifogásokat keresnek a testmozgás, a sportok mellőzésére.”

(MTI)