Robbanásokat okoznak a fehér törpék, vadásznak rájuk

„Időzített bombák” ezrei „ketyeghetnek” galaxisunkban – állítja egy nemzetközi kutatócsoport, amely az Astrophysical Journal Letters című szaklapban tette közzé tanulmányát.

„Eddig még nem találtunk egyetlenegyet sem a Tejútrendszerben, de csak azért, mert nem a megfelelő jelek után kutattunk. Tanulmányunk épp a keresésük módját vázolja fel” – hangsúlyozta Rosanne Di Stefano, az amerikai Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ csillagásza, aki kollégáival a csillagrobbanások egy bizonyos fajtáját, az úgynevezett Ia típusú szupernóvákat tanulmányozta – olvasható a World Science hírportálon.

Az ilyen típusú robbanások akkor fordulnak elő, amikor egy idős, tömör csillag, úgynevezett fehér törpe destabilizálódik. A fehér törpe egy olyan csillag maradványa, amelyben leállt az aktív csillagokat fűtő termonukleáris fúzió. Egy fehér törpe tömege nem haladhatja meg Napunk 1,4-szeresét, ez az úgynevezett Chandrasekhar-határ. Amennyiben túllépi ezt a határt, saját gravitációja hatására gyorsan zsugorodni kezd, összeomlik és Ia-típusú szupernóva lesz belőle. Elméletileg a fehér törpék két módon tudják túllépni a „súlyhatárt” és felrobbanni: egyrészt valamilyen közeli donorcsillagtól szerezhetnek anyagot, másrészt akkor, amikor két fehér törpe ütközik össze. A csillagászok többsége az első forgatókönyvet tartja a legvalószínűbbnek, ám a folyamat nem mehet végbe „tünetmentesen”. Ilyen „tünet” lehet például egy kis mennyiségű hidrogén vagy hélium a robbanás helyének közelében, de általában nem lelnek erre. A csillagászok kutattak a donorcsillag után is, miután a szupernóva fénye elhalványult, de sikertelenül.

Rosanne Di Stefano és kollégái úgy vélik, hogy a rejtély megoldását a fehér törpék forgásában kell keresni. Amikor a fehér törpe pótlólagos anyagra tesz szert, forgása felgyorsul, és ha elég sebesen pörög, az stabilizálhatja szerkezetét, vagyis meghaladhatja a Chandrasekhar-határt. Ezek a szuper Chandrasekhar-tömegű csillagok. Az anyaggyűjtés leállásával fokozatosan lelassul a fehér törpe, s amikor a forgás már nem képes ellensúlyozni a gravitációt, szupernóvaként lobban el. „Kutatásaink újdonsága abban rejlik, hogy elemeztük a forgási sebesség gyorsulásának és lassulásának a következményeit” – magyarázta Rosanne Di Stefano.

A folyamat akár évmilliárdokra is széthúzhatja az időt, amely a gázakkumulálás befejezését a robbanástól választja el. Ez idő alatt a társcsillag is „megöregedhet”, szintén fehér törpévé átalakulva, a környezetben lévő gázok pedig elillannak. A csillagászok számítása szerint évezredenként a Tejútrendszerben három Ia-típusú szupernóva keletkezik. Amennyiben a típusos szuper Chandrasekhar-tömegű csillagoknak sokmillió évig tart, míg lelassulnak és szupernóvává válnak, a tudósok szerint a Föld közelében néhány ezer fényévnyi távolságra többtucatnyi, robbanásra kész kozmikus rendszer lehet. E potenciális szupernóvákat nehéz megtalálni, ám a további kutatások során meglelhetik őket. „Megkezdjük a vadászatot” – nyilatkozta Rasmus Voss holland asztrofizikus, a tanulmány társszerzője.

(MTI)