A nemzetközi kutatócsoportban négy kontinens 21 intézményének 26 asztronómusa vett részt Jelle Kaastra, a Holland Űrkutatási Intézet asztrofizikusával az élén. A tudósok az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newton röntgencsillagászati műholdja felvételei mellett elemezték a NASA Hubble, Chandra és Swift űrteleszkópjai által készített képeket, ahogy a WHT és Paritel földi telepítésű távcsövekkel is végeztek megfigyeléseket.
A csillagászati eszközök sokasága igen széles spektrumú vizsgálatokat tett lehetővé: egyaránt készültek képek infravörös fényben, a látható fény tartományában, ultraibolya fényben, ahogy történtek röntgen- és gammacsillagászati megfigyelések is.
A vizsgált szupermasszív fekete lyuk 500 millió fényévnyire, a Markarian 509 katalógusjelű galaxisban „terpeszkedik”. Óriási képződményről van szó, amely 300 milliónyi naptömegnyi anyagot tartalmaz. Ráadásul a fekete lyuk napról napra növekszik, ahogy folyamatosan „habzsolja fel” az anyagot.
A képződményt száz napon át figyelték, ez időszak alatt az objektum „felülmúlta” önmagát – fényessége szokásos 25 százalékos ingadozás helyett 60 százalékos változásokat „produkált”, ami arra utal, hogy óriási turbulenciák keletkeznek a fekete lyuk által beszippantott gázok folyamában.
A felvételeken jól látható az is, hogy a gravitációs szörny által beszippantott anyag spirálisan áramlik be a fekete lyukba. A megfigyelések azonban az anyag ellentétes irányú mozgását is kimutatták, a gravitációs szörny ugyanis folyamatosan „gázlövedékekkel” bombázza környezetét. Ezek a fekete lyukat tápláló „portartályból” szakadnak ki, és óránként több millió kilométeres sebességgel „spriccelnek szét”. A tudósok meglepetésére kiderült, hogy a „portartály” 15 fényévnyire található a fekete lyuktól, sokkal távolabb, mint a szakemberek korábban feltételezték. „Régóta viták tárgyát képezi az asztronómusok körében a kiáramló gázok eredete” – jegyezte meg Jelle Kaastra.
(MTI)
origo.hu
Nyomoz a rendőrség: Sorozatosan tűnnek el a gyerekek ebből az otthonból
