„Így hát úgy gondoljuk, a sajtó alkalmazása a legjobb módja annak, hogy teret engedjünk és örömet okozzunk azon személyeknek, akik a tudás és a felfedezés szolgálatába állították életüket” – írja a folyóirat első számának előszavában a szerkesztő, Henry Oldenburg, majd felhív minden ilyen személyt, „kutasson, kísérletezzen, és fedezzen fel új dolgokat, hozzájárulva ezzel a tudományok nagy rendszeréhez”.
A Philosophical Transactionsben azonban nem jelenhetett meg akármilyen légből kapott elmélet: a beküldött cikkeket először a társaság tanácsa és a tárgy hozzáértő tudósai vizsgálták meg. Elsőként jelent itt meg tehát a mai tudományos élet egyik legfontosabb eleme: a szakmai lektorálás, a „peer review”. A világtörténelem és a természettudományok legfontosabb alakjai elevenednek meg a cikornyás angolsággal írt paragrafusok között.
Egy bizonyos Mr. (még nem Sir) Isaac Newton, a University of Cambridge professzora a lap 1671-es számában adta ki első tudományos írását, melyben azt próbálja bizonyítani, a színeket nem a fény tárgyak által okozott változásai okozzák, hanem saját lényeggel rendelkeznek. Az alig harmincéves matematikus izgatottan írja levelében, hogyan sötétítette el szobáját és várta, hogy prizmája megtörje a beszűrődő napfényt – a többit ismerjük.
Charles Darwin 1837-ben, még jóval A fajok eredete előtt, különös skóciai partvonalak születésének rejtélyeiről értekezett, Benjamin Franklin pedig sikeres sárkányrepülős kísérletének eredményeit ismerteti, sőt gyakorlati tanácsokat ad, hogyan ismételhető meg otthon a lehető legkönnyebben és legolcsóbban a kísérlet.
Nem minden cikk szerzője volt azonban ilyen nagyra törő: John Rose 1666 júliusában egyszerűen egy adag hideg italra vágyott – „hó, jég és szél felhasználását mellőző” hűtési metódusáról szóló írása legalábbis erre enged következtetni. A folyóirat egy évvel korábbi száma nem kevésbé szenzációs felfedezésről számolt be: egy gyanúsan viselkedő tehenét levágó hampshire-i hentes szőrös, Cerberus-nyelvű, megkövesedett testű borjat talált az állat hasában, melyet a helyi orvosnál helyeztek el megtekintésre. Szerencsétlen év volt ez Anglia számára: két csónakázó oxfordi diákba villám csapott, egyikük azonnal meghalt, másikuk azonban megúszta némi ijedséggel. „Tegyük fel, hogy a világ minden könyve megsemmisül, és egyedül a Philosophical Transactions marad épségben, biztonsággal kijelenthetjük, a természettudományok alapjait sértetlenül megtalálnák a folyóirat számaiban az elmúlt kétszáz év által hozott fejleményekkel egyetemben” – Thomas Huxley 19. századi biológus nyilván nem az utóbbiakra gondolt, amikor ezt a gondolatot leírta.
Ha Huxley feltevése egyszer bekövetkezne, Magyarországról is maradna némi információ a világra: a jövő kutatói megtudnák például, sok nálunk a termálvíz és az ásványkincs, egy 17. századi számban ugyanis arról érdeklődik egy kíváncsi levélíró, valóban megfőnek-e a halak a folyókban, és lehullanak-e a madarak a mérges gőzt lehelő források felett. Kultúránk másik fontos aspektusa is fennmaradna egy angol utazónak köszönhetően, akit a kíváncsiság egészen „Tokayig” hozott. Sylvester Douglass kimerítő leírást ad az ital készítésének minden részletéről, a talaj minőségétől a termelők számáig, sőt a magyar borok szeretetének jegyében még a többi, kevéssé neves fajtáról is említést tesz, rámutatva például, a budai fajták legalább olyan jók, mint a burgundi – azt mégis többen isszák.
A kereshető, hivatkozásokkal ellátott archívum egészében elérhető a http://royalsocietypublishing.org/search címen.
origo.hu
Kormány-Voks 2025 versus Tisza-párti szavazás: az eredmény egyértelmű
