Lars E. Laugsand és munkatársai olyan embereket vizsgált, akik az álmatlanság valamely formájával küzdöttek: vagy képtelenek voltak elszenderülni altató nélkül, vagy gyakran felébredtek az éjszaka, vagy fáradtan ébredtek minden reggel. A kutatók 52 610 norvég felnőtt nő és férfi 1996–1997 közötti, alvásra vonatkozó panaszait dolgozták fel. Ezt követően 11 éven keresztül követték a páciensek további sorsát, az esetleges infarktus megjelenését, hirtelen szívhalál bekövetkeztét, illetve az alvászavar hátterében álló pszichiátriai rendellenességeket (szorongás, depresszió).
A tudományos értékelés során figyelembe vették az életkort, a családi körülményeket, az iskolázottságot, a vérnyomást és a testsúlyt, az esetleges cukorbetegséget, a testmozgást, sőt még azt is, hogy a vizsgált személy váltóműszakban dolgozott-e. A megfigyelés 11éve alatt 2368 résztvevő kapott szívinfarktust. A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy aki a megelőző hónapban szinte soha nem tudott elaludni, 45 százalékkal esélyesebb a szívinfarktusra. A nyugtalanul alvók szívrohamkockázata 30 százalékkal nagyobb, a reggelenként fáradtan ébredők rizikója 27 százalékkal meghaladta meg az átlagnépességét.
Minél többféle alvászavarral küzd a páciens, annál nagyobb esélye volt az infarktus bekövetkezésének. „Az alvászavar egyáltalán nem ritka és jól kezelhető – mondta a vizsgálat vezetője. – Fontos, hogy mindenki tisztában legyen az álmatlanság és a szívroham veszélye közötti összefüggéssel, és ha ilyen panasza jelentkezik, beszélje meg kezelőorvosával.”
origo.hu
„Telefonozott az úszómester” – megszólalt a Palatinus tragédia szemtanúja
