A szexizmus (az egyik nem előnyös vagy hátrányos megkülönböztetése) és a rasszizmus közti összefüggés megfigyelhető az „ellenséges szexistáknál”, akik a nőket alacsonyabb rendűnek tartják, és a „jóakaratúan” szexistáknál egyaránt. Utóbbiak a nőkre gyenge, védelemre és segítségre szoruló lényként tekintenek. A kutatók tanulmányukat a Psicodidactiva című szaklapban mutatták be.
Vizsgálatuk során 425 nőt és 377 férfit kérdeztek meg a 18-65 év közötti korosztályban. Tesztek segítségével a többi emberhez való hozzáállásukról és önmegítélésükről is kikérdezték őket. Maite Garaigordobil, a kutatást vezető pszichológus elmondta, a nőknél mind az ellenséges, mind a jóakaratú szexizmus kevésbé volt jellegzetes, mint a férfiaknál. A rasszizmus esetében viszont nem mutatkoztak statisztikailag releváns különbségek a nemeket illetően. A megkérdezettek 26 százaléka mutatta a szexizmus jeleit, ugyancsak 26 százalékuk pedig rasszista jellemvonásokat.
A szakértők szerint minél magasabb az egyén szociokulturális és képzettségi szintje, valamint anyagi forrásainak mértéke, annál kevesebb szexista és rasszista előítélettel rendelkezik. A szexizmus és a rasszizmus valószínűleg a különböző szociális csoportok közti kapcsolatokról kialakított elképzeléseken alapszik – hangsúlyozta Garaigordobil. A szexizmus a szociális dominanciára és a tekitélyelvűségre való hajlammal is összefüggésben áll.
„Ez azt jelenti, hogy a szexista emberek elfogadják a hierarchiát és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Úgy vélik, a különböző csoportok olyan státusszal rendelkeznek, amilyet megérdemelnek és az az osztály a legjobb, amelyben ők maguk is élnek” – fejtette ki a pszichológus.
A tanulmány a szexizmus és az alacsony interkulturális érzékenység közt is párhuzamot talált. A szexista emberek ugyanis kevesebb érdeklődést mutatnak a bevándorlókkal létrejövő kapcsolatok iránt, kevesebb tiszteletet tanúsítanak irántuk és kevésbé bíznak bennük.
