A 83 élődonor bevonásával készült felmérés eredménye szerint az adományozók csaknem felének voltak három vagy több év elteltével is panaszai, amelyek fő oka a fájdalomtól és emésztési gondoktól a depresszióig terjedően változatos volt.
Az élődonoros májátültetésnél egy sebészcsapat eltávolítja az adományozó májának egyik lebenyét, majd ezt beültetik a transzplantált beteg testébe. Két hónapon belül a donor megmaradt mája visszanő teljes méretűvé. „Van egy bizonyos kockázata a hosszabb távú szövődményeknek, amelyeket elvileg kontrollálhatunk, ha módosítjuk a műtéti technikát és szorosabban követjük a donorok egészségét a transzplantációs központokban” – hangsúlyozta Georgios Sotiropoulos kutatásvezető, a németországi Esseni Egyetemi Kórház transzplantációs sebészprofesszora.
A német tanulmányban részt vevő donorok átlagéletkora 36 év volt, az adományozás óta átlagosan hat év telt el. Az adományozók mintegy harmadánál (31 százalék) szerepelt a panaszok között hasmenés vagy zsíros ételekkel szembeni intolerancia, tizedüknél reflux (a gyomorsav visszaáramlása a nyelőcsőbe) jelentkezett. Néhány donor fájdalmat érzett még a műtéti terület vagy bordái környékén.
Három adományozónál jelentkezett súlyos depresszió, közülük kettőnek kórházi kezelésre is szüksége volt. A 83 adományozó közül 39 nem jelzett elhúzódó problémákat, ám két egyébként egészséges, fiatal férfival nem kötöttek életbiztosítást arra hivatkozva, hogy még nem ismertek a beavatkozás hosszabb távú következményei.
Az Egyesült Államokban 1989 óta 4500 élődonoros májátültetést hajtottak végre, az első ilyen beavatkozásoknál gyerekek kaptak új májat, mert náluk kisebb darab májra van szükség a transzplantációhoz, ami az adományozó számára kisebb megterhelést jelent.
