A hal 1,9 millió éve jelent meg az ember étrendjében. A korai horgászoknak, akik a sekély tavakban, patakokban portyáztak, nem volt szükségük csónakra vagy bonyolult eszközökre. Ez a gyakorlat mindaddig fennmaradt, míg ki nem terjesztették „vadászterületüket” a tengerekre.
Kelet-Timor egyik barlangjában végzett ásatások során tonhal és egyéb mélytengeri fajok maradványait tárták fel ausztrál régészek. A kutatócsoport Sue O’Connornak, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régészének a vezetésével megállapította, hogy a leletek 42 ezer évesek. Ez a tengeri halászat legkorábbi ismert emléke.
A tonhal és más mélytengeri halak kifogásához megfelelő eszközök szükségesek. Nagy valószínűséggel a korai emberek fatörzseket kötöttek össze, hálót fontak, és fából vagy csontokból készítettek horgokat. „A lelet segít megismernünk, hogy miként fejlődtek a korai emberek készségei” – hangsúlyozta Eric Delson, a New York-i Egyetem antropológusa, aki nem volt részese a kutatásnak.
Azt nem lehet tudni, hogy a korai tengerészek milyen messze merészkedtek portyázásaik közben. A halat kifogása után valószínűleg nyersen fogyasztották el, vagy hazavitték és megfőzték.
A halmaradványok mellett az ausztrál régészek a helyszínen csontból faragott horgokat is feltártak, azok korát 16-23 ezer évesre becsülik. „A horgokat minden kétséget kizáróan tengeri halászáshoz használták, de nem tudjuk, hogy milyen fajoknál alkalmazták” – magyarázta O’Connor.
