Minél több a rizikófaktor, annál nagyobb a túlélés esélye

A koszorúér-betegség nem egyetlen kórokozó következménye, kifejlődésében sok kockázati tényező játszik szerepet, és minél több rizikófaktor működik, annál nagyobb a betegség kialakulásának esélye.

Öt kockázati tényező – dohányzás, a magas vérnyomás és a cukorbaj, az emelkedett vérzsírszint, illetve örökletes faktorok – a szívrohamesetek többségében megtalálható. Ezek befolyásolható kockázati tényezők, beleértve a genetikai jellemzők egy részét is, amelyekről bebizonyosodott, hogy bizonyos életmódbeli változtatásokkal ezek is megváltoztathatók.

Kockázati tényező az elhízás is, de ezzel kapcsolatban több, az infarktusos halálozással összefüggő, előnyös hatás is kiderült, ezért úgy tűnik, hogy ez sem tartozik ebbe a listába. Befolyásolhatatlan kockázati tényező vitathatatlanul az életkor: minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye az infarktusra.

John G. Canto és munkacsoportja az amerikai statisztikák 1994 és 2006 közötti adataiban 542 008 olyan beteget talált, aki első infarktusa miatt került az 1977 kórház valamelyikébe. Ezek között csupán 14,4 volt, akinél a kiválasztott öt rizikófaktorból egyetlenegy sem állt fenn. Mindenkit meglepett, amikor a kockázati tényezőket és a betegek halálozási adatait szembesítették: az öt rizikófaktorú betegeknek mindössze 3,6 százaléka halt meg, míg a kockázatmentesek körében a halálozási arány 14,9-re rúgott.

A szakértők feltételezése szerint több kockázati tényező esetén több, a betegséget megelőző gyógyszert, kezelést kaptak az akkor még panaszmentes betegek, és ez a szívroham bekövetkezése ellenére továbbra is kedvezően befolyásolta sorsuk alakulását. A cikket a JAMA közölte.