A Manchesteri Egyetem, valamint a berlini Humboldt Egyetem kutatói a háromdimenziós felvételeken vették észre az alig 176 mikrométeres (1 mikrométer a milliméter ezredrésze) atkát, amely egy pók hátán „lovagolt” – olvasható a Manchesteri Egyetem honlapján.
„A komputertomográfia segítségével virtuálisan leválasztottuk az atkát a pókról, hogy azonosíthassuk az ízeltlábút. Ez a ma is élő Histiostomatidae-család legrégebbi ismert képviselője” – hangsúlyozta David Penney, a Manchesteri Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője. Mint kifejtette, a borostyánnak köszönhetően sok minden megtudható a korabeli ökorendszerekről, arról, hogy milyen kölcsönhatásban voltak egymással a rovarok. A legtöbb esetben azonban a borostyánban lévő fosszíliák csak egy-egy rovart tartalmaznak, de ha többet is csapdába ejtett egykoron a fenyőgyanta, életükben semmi közük sem volt egymáshoz.
Forézis
„Ebben az esetben a forézis, azaz a vitetés példáját látjuk, amikor egyik rovar a másikkal szállíttatja magát. Ez a lelet azt jelenti, hogy az atkáknál minimum ötvenmillió éve fejlődött ki az »autóstoppolás« szokása” – magyarázta David Penney.
Jason Dunlop, a Humboldt Egyetem kutatója azt emelte ki, hogy igen ritkák a fosszilizálódott atkák. „A korszerű képalkotó eljárásoknak köszönhetően gyarapíthatjuk tudásunkat, megismerhetjük az őskori atkák testfelépítését, sajátosságaikat. Ugyanúgy vizsgálhatjuk a fosszilizálódott atkákat, mint tesszük ezt a modern kori élő szervezetekkel, amelyeket elektronmikroszkóp segítségével vizsgálunk. Az ilyen kutatások segítenek lebontani a paleontológia és zoológia közötti válaszfalakat” – fogalmazott Jason Dunlop.
