Főleg idős korban fordul elő, hogy a szívműködés kórosan lelassul és ez mind súlyosabb panaszokhoz vezet, sőt bizonyos mértéken túl életveszélyt jelent. A szívösszehúzódások ütemét különleges sejtek adják, amelyek a szív felső részében összefüggő csomóba, az úgynevezett szinuszcsomóba tömörülnek, ezért ha az onnan eredő ritmus életveszélyesen lassúvá válik, azt beteg szinuszcsomó tünetcsoportnak nevezik.
Ilyenkor pacemaker-beültetés a biztonságos kezelés. Philippe Mabo és munkacsoportja Franciaország 43 szívsebészeti központjában 538 beteg szinuszcsomó tünetcsoportban szenvedő beteget gyűjtött össze. Valamennyien azonos típusú pacemakert kaptak, de azt követően a teljes csoportot véletlenszerűen két részre osztották.
A következő 18 hónapban 269 beteg az eddig kidolgozott módszer szerint meghatározott időben megjelent ellenőrző vizsgálatra és azt a szívgyógyászati központ munkatársai előírásosan elvégezték. A másik ugyanolyan létszámú csoport nem látogatta meg a klinikát, mert a pacemakerében lévő műszer sűrűn, éjjel-nappal jeleket sugárzott a gyártó cég központjába és bármilyen kezelést igénylő ritmuszavart számítógépen a kezelőorvosnak küldött át.
Az elektronikus távellenőrzés betegnek-orvosnak egyaránt időnyereséget jelentett. A pacemaker viselőjét a műszer védte az esetleges ritmuszavar ellen, és csak akkor kellett fölkeresnie a klinikát, ha az informatika olyan eltérést mutatott, amely speciális beavatkozást igényelt. A megfigyelési idő alatt a hagyományos módon ellenőrzött csoport tagjai 145 napon jelentek meg a kórházban, míg a távellenőrizettek csupán 28 alkalommal jártak személyesen az intézetben – olvasható a European Heart Journal szaklapban.
Mabo professzor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államokban ez a technika már törvényesen engedélyezett, alternatív módszer. Fontos lenne, hogy ezt az Európai Unióban is szabályozzák, ezzel betegnek és orvosnak egyaránt megkönnyítsék a műszer ellenőrzését.
