A Nílus keleti partján a luxori és a karnaki templomegyüttest összekötő szfinxek útját III. Amenhotep idején, 3400 évvel ezelőtt építették. Az Újbirodalom idejétől kezdve ezen az úton vonult végig a Nílus áradásának második hónapjában az évenként megrendezett Opet-ünnep alkalmával a színpompás processzió, amely a szent bárkát és a benne rejtőzködő thébai triászt (Amon, Mut és Honszu) kísérte. Ámon, az istenek atyja, akinek különvált női része és felesége Mut volt, fiuk pedig Honszu. Ámon és Mut az Opet-ünnepkor egyesült minden évben. Az utat később a rómaiak is használták.
A 76 méter széles és 2,7 kilométer hosszúságú út mellett eredetileg nem kevesebb, mint 1350 szfinx sorakozott, amelyeket a XXX. dinasztia alapítójának, I. Nektanebésznek (Nektanebo, Nehetnebef) az uralkodása idején sorakoztattak fel – olvasható az Al-Ahram online kiadásában.
A szfinxek többségét a római uralom alatt, illetve a középkorban elszállították és újrahasznosították, az utat betemette a homok, a területet pedig beépítették. Az egyiptomi kulturális minisztérium öt évvel ezelőtt döntött a luxori szabadtéri múzeum létrehozásáról.
