Scott Boback és a Carlisle-ban lévő Dickinson College munkatársai összesen tizenhat, 1-1,5 méteres közönséges óriáskígyót etettek speciálisan preparált patkányokkal. A tetemekbe tömlővel ellátott és vízzel töltött hólyagokat ültettek. A tömlőn keresztül mérhették a kígyó által kifejtett nyomást, az egyik hólyagba pedig elektromos pulzuspumpát helyeztek, amellyel percenként 195 szívdobbanást szimuláltak.
A kísérletben megmutatkozott, hogy a kígyók a „dobogó szívű” patkányokat mintegy húsz percen át fojtogatták, kétszer annyi ideig, mint a pulzus nélkülieket. Az áldozatra kifejtett nyomás is kétszer olyan erős volt az első esetben. Az óriáskígyók csak akkor engedték el a patkányt, ha már leállt a pumpa.
Még azok az állatok is így „öltek”, amelyek korábban nem táplálkoztak még élő patkánnyal. Ez arra utal, hogy veleszületett viselkedésmintáról van szó – állapították meg a kutatók a Biology Letters című lapban megjelent tanulmányukban.
A fojtás meglehetősen energiaigényes módja a zsákmányszerzésnek, ezért érthető, ha az állatok megállapítják, mekkora nyomásra van szükség az áldozat megöléséhez. A halál beállta megállapításának mikéntje eddig nem volt ismert a szakértők számára.
Egyszerűbb megoldásnak tűnhet a mozgások gyengülésének megfigyelése. A szívdobogás figyelése valószínűleg a meleg vérű állatok elejtésének kialakulásával fejlődött ki.
