Feltérképezték az ősrobbanás „visszhangját”

Ennek segítségével a tudósok többet remélnek megtudni az ősrobbanásról és az univerzum korai időszakáról.

A 2009 májusában indított csillagászati műhold mindenekelőtt a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feltérképezését „kapta feladatául”. Ez az elektromágneses sugárzás az egész világegyetemet kitölti. A 13,7 milliárd éve bekövetkezett ősrobbanás után nagyjából 380 ezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, léte tekinthető az ősrobbanás legkomolyabb bizonyítékának. E sugárzás feltérképezésével a tudósok többet remélnek megtudni az ősrobbanásról és az univerzum korai időszakáról.

A Planck-űrteleszkóp két fő berendezéssel, alacsony frekvenciás műszerrel (LFI/Low Frequency Instrument) és nagyfrekvenciás műszerrel (HFI, High Frequency Instrument) rendelkezik. Működésükhöz rendkívül alacsony hőmérséklet szükséges, hogy észlelhessék az igen halovány kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. A Planck-űrteleszkóp mínusz 273,05 Celsius fokra hűtötte le őket, ami mindössze 0,1 Celsius fokkal magasabb az abszolút zérónál – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.

Az ESA közleménye szerint a HFI kifogyott a hűtőanyagból, így leállt. „A Planck-űrteleszkóp csodálatos munkát végzett, hiszen a tervezett két teljeségbolt-felmérés helyett öt felmérést végzett a tudományos adatok valóságos kincsesbányáját biztosítva számunkra” – hangsúlyozta közleményében Jan Tauber, az ESA Planck-projektjének tudósa. A csillagászati műhold másik műszere, az LFI viszont 2012 folyamán tovább működik majd, olyan adatokat gyűjtve, amelyek segítenek pontosítani a HFI által szolgáltatott információt. A kutatók a Planck-program néhány eredményét már nyilvánosságra hozták, így az űrteleszkóp által felkutatott távoli galaxishalmazok katalógusát, valamint az infravörös háttérsugárzás eddigi legpontosabb méréseit.

Az infravörös háttérsugárzást nagy valószínűséggel a korai világegyetemben születő csillagok bocsátották ki. Az adatok alapján feltételezhető, hogy az univerzum hajnalán az első galaxisokban ezerszer nagyobb volt a csillagképződési ráta, mint a jelenkori Tejútrendszerben. A tudósok tervei szerint az ősrobbanásra vonatkozó adatokat két ütemben hozzák nyilvánosságra: az első 12-15 hónap megfigyelési adatait 2013 elején teszik közzé, a misszió teljes adathalmazát pedig egy évvel később.