Az egerészölyv tavaly óta erre különösen rászorul, hiszen „túlszaporodására” és vadgazdálkodási „károkozásra” hivatkozva vadászhatóvá kívánják tenni más védett fajokkal együtt. Bár számos tudományos vizsgálat eddig is cáfolta a fenti állításokat, most az MME célzott kutatásokba kezd partnereivel, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza – közölte a szervezet hétfőn az MTI-vel.
Komoly veszély
A vadászhatóvá tétel mellett a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés, illetve a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám is komoly veszélyt jelent az egerészölyvre. Az elmúlt években mintegy 800 áramütött és 300 mérgezett ölyv került elő, az áldozatok száma azonban ennek a többszöröse. Hazánkban 1933 óta élvez lelövési tilalmat, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer forint.
Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík és hegyvidéken egyaránt előfordul. Ez nem mindig volt így, a múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt, és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött. A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a második világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során visszafoglalta korábbi élőhelyeit, és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatók egymás szomszédságában.
Mezei pocok a menün
Az egerészölyv néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányoknak köszönhetően. Ezt számos gyűrűzött egyed megkerülése is bizonyítja. Nevét arról kapta, hogy fő táplálékát a kisemlősök jelentik, azonban legfontosabb zsákmánya Magyarországon nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok.
Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén, április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.
