Ez a második legrégebbi ismert prosztataráklelet, a legkorábbi esetet egy 2700 éve élt szkíta uralkodó csontvázának vizsgálatakor azonosították – az ő földi maradványai Oroszországban kerültek napvilágra. A mostani kutatásról a Journal of Paleopathology című folyóiratban számoltak be az AUC tudósai.
A kutatók a lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött három egyiptomi múmiát vetették alá komputeres tomográfiának. A 0,33 milliméteres pixelfelbontású felvételeken fedezték fel az M1-esként ismert múmiánál több apró, kerek, tömött csontelváltozást a 2200 éve elhunyt férfi gerincének deréki és ágyéki részén, a medencecsontjaiban, valamint az alsó végtagjaiban. A radiológiai kép áttétes prosztatatumorra utal.
A legutóbbi időkig a tudósok a rákos megbetegedések elterjedését az iparosodás, az élelmiszerben és a környezetben előforduló rákkeltő anyagok számlájára írták.
„A rosszindulatú daganatos megbetegedések napjaink égető kérdésévé váltak, ennek megfelelően a szakemberek folyamatosan próbálják megfejteni, hogy hogyan evolválódott ez a kór. A lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött múmia egy lépéssel közelebb viszi a tudományt a betegség okainak feltárásához és gyógyításához” – hangsúlyozta Szalima Ikram, az AUC egyiptológusprofesszora.
Hozzátette: a mostani kutatások újabb bizonyítékkal szolgálnak, hogy a rákos megbetegedések mögött sokkal inkább genetikai, mintsem környezeti okok húzódnak.
„Az ókori világban ismeretlenek voltak a genetikailag módosított élelmiszerek, az adalékanyagok, a környezetszennyeződés, így a rákos megbetegedések nem hozhatók összefüggésbe az iparosodással” – fogalmazott Szalima Ikram, aki szerint napjainkban a gyakoribb rákos megbetegedések a népesség magasabb élettartamával magyarázhatók.
„Az ókori Egyiptomban legfeljebb 30-40 éves korig éltek az emberek, így a rákos megbetegedésre hajlamos egyének sokkal korábban hunytak el valamilyen más ok miatt, mintsem a daganat kifejlődhetett volna szervezetükben” – érvelt Szalima Ikram.
