A fosszilizálódott erdőről az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában jelentették meg tanulmányukat kínai és amerikai kutatók.
A lelet egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy a tudósok megismerjék az őskori ökorendszereket és éghajlatot, olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
„A hamu betemette és megölte a növényeket, de egyben meg is őrizte számunkra” – hangsúlyozzák a nankingi Földtani és Paleontológiai Intézet kutatói.
A tűzhányó 298 millió évvel ezelőtt, a perm időszak elején tört ki, akkor, amikor a Pangea szuperkontinens kezdett kialakulni.
A kutatók egy ezer négyzetméteres területet vizsgáltak át Vutu (Wudu) városa közelében, ahol feltérképezték és számba vették a fosszilizálódott növényeket. Az egykori erdőben a legmagasabbra a pecsétfák (Sigillaria), valamint a nyitvatermő ősfák rendjébe tartozó Cordaites nemzetség képviselői nyújtózkodtak, ezek 25 méterre vagy még nagyobbra nőttek meg. Egy „emelettel” lejjebb a páfrányfák nőttek, alattuk pedig spóratermő fák és pálmafaszerűségek helyezkedtek el.
„Csodálatos állapotban maradt fenn a növényzet, hiszen megvizsgálhatjuk a fák ágain megőrződött leveleket is” – mutatott rá Hermann Pfefferkorn, a Pennsylvaniai Egyetem paleobotanikusa, a tanulmány társszerzője.
A pecsétfa egy kihalt, spórás, faszerű nemzetség, amely a késő karbon korszakban volt elterjedt, de már a perm elejére eltűnt. A Cordaites egy kihalt növénynemzetség, amely a floridai Evergladeshez hasonló nedves területeken élt. A legtöbb megkövesedett Cordaitest a késő karbon korszaki rétegben találták meg, Hollandia, Belgium és Németország területén lévő szénbányákban.
