A felrobbant masszív csillagok haláláról sok minden megtudható e drámai kozmikus események „törmelékének” a tanulmányozásával. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Chandra röntgencsillagászati műholdja tizenkét éves működése során rengeteg, a Tejútrendszerben szétszórt szupernóvát kapott lencsevégre. A Chandra legújabb felvételei a G350.1+0.3 katalógusjelű szupernóváról készültek – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.
A kozmikus „törmelékzóna” a galaxis középpontja felé, a Földtől 14 700 fényévnyire található. A Chandra és az XMM-Newton erópai röntgencsillagászati műhold felvételei arra utalnak, hogy a G350.1+0.3 centrumában található kompakt objektum egy felrobbant csillag tömör magja lehet. Ez az objektum vélhetően egy neutroncsillag, amely lényeges távolságra található a röntgensugárzás központjától. Amennyiben a szupernóva-robbanás a röntgensugárforrás közelében történt, ez azt jelenti, hogy a robbanás óriási lökést adott a neutroncsillagnak.
A Chandra és más teleszkópok adataiból a tudósok arra következtetnek, hogy a szupernóva-maradványok 600-1200 évesek. Amennyiben a robbanás feltételezett helyét helyesen számították ki, ez azt jelenti, hogy a neutroncsillag a robbanás óta óránkénti minimum 4,8 millió kilométeres sebességgel száguld. Ez a sebesség összevethető a Hajófara (Puppis) csillagképben rohanó neutroncsillag „tempójával”.
A G350.1+0.3 másik érdekessége a szabálytalan alakja. Míg a legtöbb szupernóva-maradvány többé-kevésbé kerek, a G350.1+0.3 aszimmetrikus. Az asztronómusok feltételezése szerint bizarr alakját annak köszönheti, hogy a csillagrobbanás után a törmelék a közelben lévő hideg molekuláris gázfelhőben szóródott szét.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során a csillag fényessége (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik. Neve az égbolton új csillagként való feltűnéséhez kapcsolódik, régebben hívták vendégcsillagnak is. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok.
