Úgy csinálnak, mintha végtelen lenne az őserdő

Veszélyben van a Pantanal, az intenzív mezőgazdasági művelés és az erdőirtás fenyegeti jövőjét.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) a nedves övezetek világnapja alkalmából húzta meg a vészharangot. Az alap szerint a Pantanal növénytakarójának mintegy 15 százalékát már elpusztította a szójatermesztés és a legelők kiterjesztése. A szervezet tanulmányának elkészítésén három éven át dolgoztak Brazília, Paraguay, Bolívia és Argentína szakértői. Ez a négy ország osztozik a Rio Paraguay vízgyűjtő medencéjén: a Mato Grosso hegyeiben eredő folyó 2600 kilométert tesz meg, mielőtt az argentínai Parana folyóba ömlene. A WWF szerint az 1,2 millió négyzetkilométeres régió súlyos környezetvédelmi veszélynek van kitéve.

Glauco Kimura biológus, a környezetvédő szervezet Water for Life (Víz az életért) programjának koordinátora nem kertel: „A Pantanal veszélyben van. Ez meglepőnek tűnhet, de ez a szomorú valóság. Tanulmányunk azt bizonyítja, hogy a Rio Paraguay vízgyűjtő medencéjének 14 százaléka sürgős védő intézkedésekre szorul.”

Mielőtt hajón nekivágtak volna a Rio Cuiaba folyó kacskaringóinak, amely fölött itt-ott ragadozó madarak köröznek és mindenfelé színes papagájok rikácsolnak, Kimura és csapata felfelé haladt, Chapada dos Guimaraes felé. A tekintet innen messzire hatol. A távolban jól látható a buja Pantanal, amely igazi ökológiai paradicsom. A veszély azonban a magas fennsíkról, a Planaltóról fenyeget. „Ez a régió egy tálhoz hasonlít – mondja a biológus. – A Planalto a pereme, a Pantanal a belseje, és az utóbbi megszenvedi az előbbi romlását.”

A Planaltón végbemenő erdőirtás, a talaj végletes mezőgazdasági kiuzsorázása, az erős urbanizáció és a vízi erőművek sokasodása megannyi kockázatot jelent a mélyebben fekvő Pantanal számára. A platót járva sok ezer hektárnyi ültetvényt, főleg szóját lát a látogató. A látóhatár pereméig nyúló terület közepén traktor öntözi a növényeket egy sárgás vegyszerrel: növényirtóval. Ez kétségbe ejti Pierre Girard kanadai hidrológust, a pantanali kutatóközpont szakértőjét. „A szóját ott termesztik, ahol a Pantanalt öntöző és formáló folyók erednek. Nagy az erózió és a környezetszennyezés veszélye” – vélekedik a kutató.

Kimura szerint a térség illetékesei úgy járnak el, mintha végtelen lenne az őserdő, és korlátlanul állna rendelkezésre az édesvíz; mintha szabadon lehetne pusztítani a rengeteget és szennyezni a vizet. A biológus úgy véli, hogy a Rio Paraguay medencéjének megóvása életfontosságú a 4500 állat- és növényfajt magába foglaló övezet szempontjából, ám ma csak a térség 11 százaléka védett terület. „Meg kell óvni a vízforrásokat, védett övezeteket kell létrehozni, és javítani a mezőgazdasági-élelmiszeripari termelést” – hangsúlyozza. Mint fogalmaz, ha mindez elmarad, a dél-amerikai földrész tüdejének tekinthető térség „gyógyíthatatlan rákos folyamat áldozatává válhat”.