A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást „kémlelő” Planck űrteleszkóp „összeállította” a szén-monoxid „égboltbeli” eloszlásának első térképét. A szén-monoxid fontos összetevője azoknak a hideg gázfelhőknek, amelyek „benépesítik” a Tejútrendszert és más galaxisokat. Ezek a felhők, amelyek nagyobbrészt hidrogénmolekulákból állnak, biztosítják a csillagképződéshez szükséges alapanyagot – olvasható az ESA honlapján (http://www.esa.int).
Mindazonáltal a hidrogénmolekulákat fénysugárzás híján nehéz észlelni. A szén-monoxid azonos feltételek mellett képződik, és annak ellenére, hogy mennyiségileg kevesebb van belőle, könnyebben bocsát ki elektromágneses sugárzást, ezért könnyebb észlelni. „A Planck űrteleszkóp a szén-monoxid kiváló észlelőjének bizonyult, kimutatva molekuláit az egész égbolton” – hangsúlyozta Jonathan Aumont, a Párizsi Egyetem asztrofizikusa, a Planck projekt résztvevője.
A földi telepítésű rádióteleszkópokkal rendkívül időigényes a kozmikus szén-monoxid keresése, mivel az égboltnak csupán egy kis „szeletét” képesek vizsgálni, ahol már eddig is feltérképezték a szén-monoxid-molekulák létező felhőit. „A Planck csillagászati műhold nagy előnye, hogy az egész égboltot képes pásztázni, így segítségével azokat a molekuláris gázfelhőket is felfedezhetjük, amelyek létezéséről fogalmunk sem volt” – magyarázta Jonathan Aumont.
A Planck űrteleszkóp a mikrohullámú háttérsugárzás rejtélyes „ködfátylát” is felfedezte, amely a Tejútrendszer centrumát öleli körbe, s amelyet szinkrotronsugárzásnak tartanak. Ez a fajta sugárzás akkor jön létre, amikor szupernóva-robbanás által csaknem a fény sebességére felgyorsított elektronok mágneses téren „rohannak” keresztül. A galaxis középpontjában felfedezett szinkrotronsugárzásnak azonban mások a paraméterei, mint a Tejútrendszer más helyein látható emissziónak. A jelenségre többféle elmélet is született, ám egyik sem nyert bizonyítást.
„A Planck műhold megfigyelései arra utalnak, hogy érdekes folyamatok játszódnak le galaxisunkban” – hangsúlyozta Jan Tauber, az ESA kutatója. A 2009 májusában indított Planck csillagászati műhold mindenekelőtt a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feltérképezését „kapta feladatául”. Az egész világegyetemet betöltő elektromágneses sugárzás az ősrobbanás „visszhangja”. A 13,7 milliárd éve bekövetkezett ősrobbanás után nagyjából 380 ezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, léte tekinthető az ősrobbanás legkomolyabb bizonyítékának. E sugárzás feltérképezésével a tudósok többet remélnek megtudni az ősrobbanásról és az univerzum korai időszakáról.
origo.hu
Kiadták a figyelmeztetést, heves zivatarok csapnak le csütörtökön
