A roncsok között 92, viszonylag ép csontvázat találtak. A korabeli dokumentumok szerint a hadihajón egy íjászcsoport szolgált, ezek földi maradványait kísérlik meg azonosítani a tudósok.
Mint Alexandra Hildred, a Mary Rose Alapítvány kurátora kiemeli, a Tudorok korában törvényi előírás volt minden férfi számára az íjjal való bánásmód elsajátítása, az edzések kora gyermekkorban kezdődtek. A felszínre hozott csontvázak közül soknál a fizikai terhelés a vállízületen és a derékcsigolyákon hagyott nyomot.
Nick Owen, a Swansea Egyetem biomechanikusa azt emeli ki, hogy az angol hosszúíj (longbow) kezelése speciális technikát és jelentős, körülbelül 90 kilogrammos erőkifejtést kívánt.
„Az újászok elitatléták voltak a Tudorok korában, hiszen nem akármilyen erőnlétet kívánt, hogy percenként 12 nyílvesszőt képesek legyenek kilőni úgy, hogy a nehéz íjat egy kézben tartották” – mutatott rá Nick Owen, hozzátéve: ismert tény, hogy Mary Rose fedélzetén íjászok szolgáltak. Földi maradványaikat az alkar csontjainak vizsgálatával kívánják azonosítani. Már találtak egy olyan csontvázat, amelynél 48 százalékos különbséget fedeztek fel a két kar csukló- és könyökízülete között.
A vizsgálatok során virtuálisan 3D-ben „keltik életre” a csontvázakat, hogy elvégezzék a méréseket a földi maradványok károsítása nélkül. A kutatások nyáron fejeződnek be, s az így kapott adatokkal egészítik ki az ősszel nyíló új Mary Rose múzeum anyagát.
A Mary Rose korának egyik legnagyobb hadihajója volt, fegyverzete 90 ágyúból, legénysége 200 tengerészből, 185 katonából és 30 ágyúkezelőből állt. A hajó 1512-ben készült el, és szolgálatának 33 éve alatt számos háborúban harcolt Franciaország és Skócia ellen; végül 1545. július 19-én francia gályákkal harcolva süllyedt el a Wight-sziget közelében. 1836-ban helyi halászok fedezték fel a roncsot, és búvárok néhány tárgyat felhoztak róla, majd újból feledésbe merült; részletes feltárására 1967-es újrafelfedezése után került sor. 1982-es kiemelése a tengeri régészet egyik legnagyobb szabású és legdrágább vállalkozása volt; a sikeresen megmentett rész Portsmouthban tekinthető meg.
