A Geology című folyóiratban közölt tanulmány szerzői kő- és talajmintákat vontak alapos elemzés alá Virginia amerikai államban, a csendes-óceáni Eniwetok Atoll területén és Új-Zélandon. A Rutgers Egyetem föld- és bolygótudományi professzoraként dolgozó Kenneth G. Miller által vezetett kutatócsoport a 2,7-3,2 millió évvel ezelőtti, késő pliocén korszakot vizsgálta. Ekkor volt utoljára olyan szintű a légköri szén-dioxid-koncentráció, mint most, az atmoszférikus hőmérséklet pedig 2 Celsius-fokkal haladta meg a jelenlegit.
„A mostani állapothoz viszonyított különbség – a felszabaduló víztömeg tekintetében – egyenlő lenne egész Grönland, a nyugat-antarktiszi jégtakarók, valamint a kelet-antarktiszi jégmező peremét alkotó egyes részek elolvadásával – magyarázta H. Richard Lane, a kutatást támogató Nemzeti Tudományos Alapítvány földtudományi részlegének programigazgatója. – A jelenlegi globális tengerszint ilyen mértékű megemelkedése elárasztaná a világ part menti régióit, és nem kevesebb mint a bolygó lakosságának 70 százalékára lenne kihatással.”
„Mindez persze nem jelenti azt, hogy azonnal meg kell szabadulni a parton fekvő nyaralóktól, hiszen ezeknek a hatalmas jégdzsungeleknek az elolvadása évszázadokig, de akár néhány évezredig is eltarthat – idézte a szakembert a ScienceDaily ismeretterjesztő hírportál. – A jelenlegi növekedési görbe szerint a 21. századi globális tengerszint-emelkedés mértéke 0,8 és egy méter között mozog az óceánok melegedése, illetve a hegyi gleccserek, Grönland és a déli sarkvidék részleges olvadása miatt.”
Miller szerint ugyanakkor az elemzés egyértelműen rávilágít arra, hogy a Föld robosztus jégtakarói mennyire érzékenyek a hőmérsékleti változásokra. Mint hozzátette: a kutatás alátámasztja, hogy még a mérsékelt hőmérséklet-emelkedés is jelentős tengerszint-növekedést idézhet elő.
